A szeptember 28-i, Pécs elleni bajnokin láthattuk legutóbb a pályán a DVSC 17 esztendős labdarúgóját, Bényei Ágostont, aki a 3-1-s debreceni sikerrel megvívott összecsapás hajrájában szenvedett izomsérülést. Bár végigjátszotta a találkozót és elsőre nem tűnt komolynak a rúgás, amit kapott, a vizsgálatokból kiderült, hogy az, és a felépülése több időt vehet igénybe, mint azt elsőre gondolta.

– Ez sajnos ténylegesen beigazolódott, hisz már másfél hónapja nem tudtam pályára lépni. A sérülést követő rövid időszakban próbáltunk arra törekedni, hogy minél előbb visszatérhessek, de kiderült, nem szabad siettetni, mert akár komolyabb baj is lehet belőle. Hetek teltek el úgy, hogy kezelésekre jártam és a kímélésé volt a főszerep. Az elmúlt két hétben elkezdtem a gyógytornát, biciklizéssel és futással erősítem a lábam, úgy érzem, hamarosan visszatérhetek.

Bényei Ágoston elmúlt évét is komoly sérüléshullám jellemezte, mint elmondta, három meccsnél többet nem tudott úgy lejátszani, hogy ne lett volna maródi.

– Nagyon nehéz időszak volt a számomra, de szerencsére minden támogatást megkaptam a körülöttem lévő emberektől. Az egyéves kihagyás után nem törtem meg, nem adtam fel az álmaimat és céljaimat, így mentálisan megerősödtem, ez is mutatja, hogy fel tudtam kerülni az első csapathoz. A jelenlegi sérülésemet nem mondanám hosszúnak, de nyilván nehéz, hisz nagy a kisértés, hogy én is futballozhatnék a meccseken. A tavalyi évből tanulva viszont most a türelem a legfontosabb, tudom, hogy nem szabad elkapkodni semmit.

A DVSC NB III-as együttesével kezdte meg a nyári felkészülést az ifjú védekező középpályás, aki nem sokkal később már a felnőttcsapat öltözőjén kopogtatott.

– Nagyon jól érzem magam az első keretnél. Igaz, eleinte bátortalan és megilletődött voltam, de úgy érzem, mostanra teljes mértékben a gárdához tartozom. Ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények és az a teljesítmény, amit elvárok magamtól, kellett a kezdeti lökés, a folyamatos játéklehetőség, amit kaptam a szakmai stábtól. Nagyon vágyom vissza a többiek közé és nem csak azért, hogy focizzak, hisz hiányoznak a társak, akiket nagyon megszerettem. Sokat segítenek jelenleg is, többen érdeklődnek az állapotom felől, ez nyilván jólesik.

A pályán tehát most nem tud a csapattal lenni a saját nevelésű tehetség, aki ettől függetlenül természetesen minden Loki-meccset figyelemmel követ és szurkol a srácoknak, hogy minél jobb eredményeket érjenek el.

– A nehézségek és a sok hiányzó ellenére láthatjuk, maximálisan helytálltunk az elmúlt találkozóinkon, az erősségünket mutatja, hogy ilyen helyzetben sem estünk kétségbe. Bízom benne, hamarosan újból belefoghatok a kemény munkába és én is ismét részese lehetek a csapat sikereinek.

Halmai Balázs