A DVSC egykori közönségkedvence, Varga József idén nyáron tért vissza legnagyobb sikereinek helyszínére, Debrecenbe. A 33-as számú védekező középpályás a debreceni utánpótlást kijárva 2008-ban mutatkozott be a felnőttcsapatban, melyben 212 mérkőzésen lépett pályára. Három bajnoki címet, három Magyar Kupát, két Szuperkupát és egy Ligakupát nyert, emellett hatalmas szerepe volt a Loki Bajnokok Ligája-csoportkörbe való jutásának. A 34-szeres válogatott labdarúgó most ismét a cívisvárosiak sikeréért küzd.

Milyen érzésekkel tértél vissza Debrecenbe?

– Most jött el az a pillanat, hogy hosszú évek után ismét a Loki játékosa legyek. Folyamatosan visszahúzott a szívem, azt vallottam, hogy ide tartozom és mindig is ide tartoztam. Az elmúlt időszakban volt egy sérülésem, megműtöttek, a felépülésemet követően azonban sajnos kevés időt töltöttem a pályán; majd a Loki kiesése után felvetődött, mi lenne, ha újra Debrecenben futballoznék. Nyilván mindenki jobban örült volna, ha úgy térek vissza, hogy az élvonalban maradunk, de egy percig sem gondolkoztam a döntésen. Örülök, hogy itt lehetek, egy építkezési folyamatba csöppentem, és a csapatnál megvannak a kitűzött célok. Szeretnénk, ha minél hamarabb NB I-es gárdája lenne a városnak, de tudjuk, hogy az első osztály más szint. Hétről hétre abban a tudatban kell eredményt produkálnunk, hogy közben azért felkészüljünk arra is, ha kiharcoljuk az élvonalba jutást, ott is meg kell állnunk a helyünket. Örülök, hogy ennek a részese lehetek és segíthetek benne. Úgy gondolom, lassan utolérem magam, visszajönnek azok az automatizmusok, amelyek bennem voltak és eddig hiányoztak a mérkőzéseken. Egyre jobb állapotban vagyok, azt mondhatom, a sérülésem már a múlté, aminek szintén örülök, mert nagyon sokat szenvedtem vele.

Visszatekintve a mögötted álló időszakra, megbántad, hogy 2013-ban elhagytad a DVSC-t?

– Nyilván sok mindent átértékel az ember, de összességébe véve nem bántam meg az akkori döntésemet. Kettősség van bennem, de megvoltak a szépségei annak, hogy a távollétem alatt bajnokságot nyertem, Európa-liga-csoportkörbe jutottam, bajnoki második és bajnoki harmadik helyezett lettem, a Puskás Akadémiával pedig sikerült bennmaradnunk az első osztályban. Sok új szakemberrel dolgozhattam, más filozófiákkal találkoztam, új embereket ismertem meg, sok új pozitív tapasztalattal gazdagodtam, melyet remélem, a jövőben a pályán belül és azon kívül is tudok majd kamatoztatni. Akkor a váltás mellett döntöttem, de most, hogy újra itthon vagyok, próbálok előre tekinteni, a meglévő és a jelenlegi tapasztalataimat igyekszem arra fordítani, hogy minél sikeresebb legyen a DVSC.

Számos debreceni játékos és ismerős van a keretben. Hogy érzed magad a csapatnál?

– Vannak új labdarúgók a gárdánál, de természetesen nem volt ismeretlen a közeg. Úgy gondolom, pozitívan fogadtak a többiek, zökkenőmentes volt a csapatba való beilleszkedésem. Abszolút nem érzem azt, hogy bárki is rossz szájízzel fogadta volna a visszatérésem. Segítő szándékkal jöttem, minden erőmmel azon vagyok, hogy amiben csak tudok, segítsek a társaknak, a fiataloknak, a stábnak, és a vezetőknek egyaránt. Szeretném kivenni a részem, hisz tudom, hogy sokkal tartozom a DVSC-nek.

A karriered szempontjából nem érzed visszaesésnek, hogy egy NB I-es klubtól a másodosztályba igazoltál?

– A Debrecen az a csapat, amely kedvéért ezt nem szájhúzogatva, hanem nagyon szívesen tettem meg. Örömmel vagyok itt, nem volt kérdés számomra, hogy a Lokival az NB II-ben szerepeljek. Ragozhatnám itt a témát, de tisztában vagyok azzal, hogy a pályafutásomat tekintve kevesebb van már előttem, mint mögöttem. Ettől függetlenül nagyon remélem, egy évre szól számunkra a másodosztály, és a jövőben arról beszélgetünk majd, milyen sikereket érünk el az NB I-ben és a labdarúgásban közösen.

Az eddigi tapasztalataid alapján ilyen NB II-re számítottál? Mi a véleményed a mezőnyről?

– Az érkezésem előtt is azt mondtam, hogy a másodosztály egy nagyon nehéz közeg, sok csapattal, sok meccsel, sok különböző felfogással. Nyilván nem egyszerű eredményt produkálni, ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk. Természetesen mi is azt szeretnénk, ha minden mérkőzésen sziporkázva, jó játékkal, gólokkal nyernénk, de ez nem olyan egyszerű ebben a mezőnyben. Aki másképp vélekedik erről, annak azt mondom, próbálja ki és mutassa meg a pályán. Teljesen más ez a másodosztály, mint régen, most sokkal több a nagy múltú gárda, ráadásul a magyar labdarúgás megmutatta infrastrukturális fejlődését, így már itt is jó körülmények között futballozhatunk. Tudjuk jól, hogy nincs egyszerű dolgunk, de ez is egy kihívás. A pályafutásom során mindig célokat tűztem ki magam elé, melyeket szerettem volna elérni. Most viszont azt mondom, ez az eddigi talán legnehezebb, amelyet véghez kell vinni. Remélem, sikerül, jó lenne, ha megnyernénk a bajnokságot, és jövőre erőt mutatnánk az NB I-ben is.

Mit gondolsz, a jelenlegi DVSC mire lenne képes az élvonalban?

– Egyben biztos vagyok, nem lennének kiesési gondjai a csapatnak.

Hol látod egy év múlva a Lokit?

– Mindenképp az NB I-ben, és az örömteli az lenne, ha tudnánk fejlődni, mert mindig lehet és mindig van hova. Ha jobban megnézzük, szinte ugyanaz a keret, mint tavaly, jó, hogy együtt maradt a gárda gerince. Ha már így alakult, szeretnénk megmutatni, sokkal többet tudunk, sokkal több minőség van bennünk, és akkor mindenki választ tudna adni, hogy az élvonaltól való búcsúzás csak egy kisiklás volt a DVSC történetében, és nem azért estünk ki, mert nem ütöttük meg a szintet.

Láthattuk, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány a másodosztályból is hívott be játékost a válogatottba Korhut Mihály személyében (Balhátvédünkre ugyanakkor a koronavírus-járvány miatt nem számíthatott a nemzeti csapat stábja – szerk.). Folyamatos játéklehetőséggel és egy jól sikerült szezonnal képben lehet még számodra válogatott?

– Ha azt veszem alapul, hogy az elmúlt időszakban nem számoltak velem, akkor azt mondom, nem. Ha viszont valóban igaz, amit a kapitány mondott, miszerint az a futballista is bekerülhet, aki az NB II-ben kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújt, akkor miért ne bízhatnék én is a meghívóban? Viszont nem ez az elsődleges a számomra, hanem hogy a saját játékomra koncentráljak és segítsem a klubomat. Mindig örömmel mentem a nemzeti csapathoz és büszkén viseltem a válogatott mezt, melyben a szívemet-lelkemet kitettem. Volt időszak, amikor mellőztek, ezt fel kell tudni dolgozni az embernek, emellett azt is tudom, hogy nem én vagyok a jövő embere. Ettől függetlenül, amennyiben úgy alakul, nagyon szívesen futballoznék ismét a válogatottban, de tényleg az a fő célom, hogy minél hamarabb visszakerüljön a DVSC az élvonalba!

Halmai Balázs