Bizonyára minden Loki-szurkoló büszkén húzhatja ki magát a Magyarország-Törökország Nemzetek Ligája-meccs után, hisz a félidőben beálló egykori játékosunk, Varga Kevin kiváló játékkal, góllal és gólpasszal vette ki a részét a 2-0-s hazai sikerből, amely az A-ligába való feljutást jelentette a válogatottnak.

A lefújást követően megkérdeztük, mennyire volt őszinte a török csapattársainak gratulációja, de egyelőre csak klubjának alkalmazottjai köszöntötték a találkozó hősét.

– Jelenleg Budapesten vagyok, este utazom vissza Törökországba, de egy fél nap után is nagyon nehéz elmondani, mekkora öröm van most bennem, és nem csak a játékom és a gólom miatt, hisz sikert sikerre halmoztunk az elmúlt tíz napban. Valószínűleg időbe telik majd teljesen feldolgozni, hogy nyáron egy Európa-bajnokság, valamint az A-liga vár ránk, ráadásul olyan játékosok ellen lesz lehetőségünk futballozni, akiket eddig csak a televízióban láttunk. Óriási motiváció van bennem, hogy a következő alkalommal is érkezzen meghívó, ezért dolgozom minden egyes nap.

Mint ahogy te is említetted, valóban nagyon szép eredményeket ért el a válogatott az elmúlt időszakban. Miben látod a csapat sikerét?

– Az biztos, hogy Marco Rossi személyében van egy olyan szövetségi kapitány, illetve mögötte egy olyan szakmai stáb, amely maximálisan bízik minden egyes labdarúgóban, és ez fordítva is így van. Mindenki tudja, mi a feladata és milyen pozícióban számít rá a mester. Fontos kiemelni azt is, hogy nincsenek sztárallűrök, hiába vannak olyan játékosok a keretben, akik top szinten futballoznak, mégsem éreztetik. Mindenki beleteszi a munkát és az alázatot, mindenki sikereket szeretne elérni, mindenki harcol az országért. Leginkább ebben látom a siker kulcsát.

A DVSC saját nevelésű futballistájaként a török élvonalban szereplő Kasimpasa együtteséhez szerződtél 24 évesen. Hogy ízlik a légiós élet?  

– Debrecen után Isztambulba csöppentem, ami minden szempontból hatalmas változás. Óriási a népsűrűség, rengetegen élnek Törökországban, kíváncsi vagyok, meg tudom-e szokni. Maga a török nyelv rendkívül bonyolult, kérdés, elsajátítom-e valaha, az angol nyelvtudásom viszont szerencsére elegendő ahhoz, hogy tudjak tájékozódni a mindennapi életben. A klubnál szinte minden játékos beszél angolul és van egy fordító, aki edzés közben segít. Rendkívül barátságos egyébként a török nép, így könnyen be lehet illeszkedni. A párom kint van velem, nyilván teljesen új világ a számunkra, de jól érezzük magunkat, jó helyen vagyunk, bízom benne, sikeres lesz a folytatás is.

Hogyan fogadtad, amikor kiderült, hogy a török első osztályban folytatod a pályafutásod?

– Az tény, hogy a másodosztályból igazoltam a török élvonalba, de sem a Lokit, sem pedig a játékosait nem tartom NB II-esnek. Valóban rosszul sikerült az elmúlt szezon, viszont nekem szerencsém volt és a teljesítményemmel felhívtam magamra a figyelmet. Egy statisztikailag is jobb szezon volt mögöttem gólok és gólpasszok terén, így a menedzserem által nyílt egy út külföldre, melynek megmondom őszintén, nagyon örültem. Nem szerettem volna korán váltani Debrecenből, vártam az ideális pillanatot, ami most jött el. Mindenképp külföld volt a célom, ha Magyarországon belül váltok, nem feltétlen lettem volna előrébb. Az pedig, hogy a török élvonalba sikerült szerződnöm, még nagyobb öröm, hisz nemzetközi szinten is elismert bajnokságról van szó. Nap mint nap a saját bőrömön tapasztalom, milyen erős csapatok és minőségi játékosok futballoznak itt. Úgy vélem, ennek is köszönhető, hogy a válogatottnál is számolnak velem.

Eddigi tapasztalataid alapján mi a legnagyobb különbség a magyar és a török bajnokság között?

– Amiben tényleg más, az a játék sebessége, nincs annyi idő gondolkozni egy-egy labdaátvételnél. Emellett mint említettem, nagyon sok minőségi labdarúgó van mind előre, mind hátrajátékban. Úgy gondolom, van öt-hat-hét olyan nemzetközi szinten is minőségi csapat, amely erősebb a magyar bajnokság együtteseinél. Ugyanakkor a magyar foci is egyre jobban fejlődik, nincs az, ha valaki külföldre igazol, óriási meglepetés érné a játék színvonalában. Összességébe véve minden egyes nap fejlődhet az ember, bízom benne, nekem is minél többet sikerül.

Mi az a DVSC-ben megszerzett tapasztalat, amit hasznosíthatsz a Kasimpasában?

– A Lokinál szerencsére megkaptam azokat az alapokat, amelyekre építeni tudok Törökországban. Kint is a bal oldali szélső támadó pozícióban játszom, mint ahogy a Lokiban eltöltött pályafutásom során. Nyilván vannak olyan mozgások, melyeket megkövetelnek tőlem, ezeket próbálom maximálisan teljesíteni, hogy minél sikeresebbek legyünk.  

Bizonyára továbbra is figyelemmel követed a DVSC-t, hogyan értékeled a csapat teljesítményét?

– Persze, maximálisan követem a gárda szereplését. Az első hetekben, hónapokban furcsa volt, hogy már nem ebben az együttesben játszom, de próbálok minél több meccset nézni, bár néha közbeszól az időeltolódás. Több egykori játékostársammal is napi szinten szoktam beszélni, maximálisan szorítok nekik. Továbbra is hajrá, Debrecen, hajrá, Loki!

Milyen célokkal vágsz neki az előtted álló megmérettetéseknek?

– Szerencsére jól kezdtük a szezont a klubommal, jelenleg a 6. helyen állunk. Idén 21 csapatos a bajnokság, így rengeteg meccs vár ránk, egészen pontosan 40. Nagyon sűrű lesz a menetrend, télen például szünet sem lesz, de mindenképp arra törekszünk, hogy a végén nemzetközi kupaszereplést érő helyen végezzünk. Tudjuk, hogy nem lesz egyszerű, ezért kiegyensúlyozott teljesítményre lesz szükségünk, de azt gondolom, jó úton haladunk. Ha a válogatottra vagy kíváncsi, egyértelmű célom, hogy továbbra is kerettag legyek és lehetőséget kapjak, az pedig már csak rajtam múlik, élek-e a bizalommal. Egy biztos, rajtam nem fog múlni semmi.

Halmai Balázs