A DVSC vezetőedzője, Joan Carrillo kezdőként küldte a pályára a hétvégi, Zalaegerszeg elleni bajnoki mérkőzésen a 18 esztendős Baranyai Nimródot. A saját nevelésű játékosban vegyes érzések kavarognak, egyrészt fájó számára a pontvesztés, ugyanakkor boldog, hogy végigjátszotta a kilencven percet. Egy biztos, helyén kezeli a vele történteket.

– Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy a kezdő tizenegyben kaptam helyet a ZTE elleni találkozón, a gyerekkori álmom vált ezzel valóra. A sípszóig nyilván volt bennem egy egészséges izgalom, de utána nem éreztem megilletődöttséget, és sikerült felvennem a játék ritmusát. Már a kezdés előtt sokat segítettek a társak, odajöttek hozzám, elláttak tanácsokkal. Úgy érzem, ez is kellett ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsak, de nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk elhozni a három pontot. A szívem mélyén hittem benne, hogy fiatal játékosként kezdő leszek egy NB I-es találkozón, kiskoromtól kezdve azon voltam és vagyok, hogy bizonyíthassak a Loki felnőttcsapatában.  

Sok gratuláló üzenetet kaptál a lefújás után?

– Nagyon jólesett, hogy sokan üzentek nekem. Mikor hazaértünk az éjjel, még ébren voltak a szüleim, ők is nagy szeretettel és gratulációval fogadtak. Amikor még az akadémia játékosa voltam, Bárándon laktunk. Minden nap volt edzésünk Pallagon, így édesanyám vagy nagypapám hétfőtől péntekig mindig behozott a tréningekre. Sokat segítettek az eddigi pályafutásomban, hálával tartozom nekik.

Hogyan indult a pályafutásod, hogyan kerültél a DVSC-hez?

– Mint említettem, Bárándról származom. Nagy a család, hisz összesen öten vagyunk testvérek. Hat évvel ezelőtt kaptam egy lehetőséget próbajátékra a DVSC Labdarúgó Akadémián, és Pénzes Laci bácsi a második edzés után mondta, szeretné, hogy a játékosa legyek. Végigjártam a ranglétrát U14-től egészen U19-ig, majd az elmúlt időben az NB III-as gárdában játszottam. Szép eredményeket értünk el az utánpótlásban, az U14-gyel például bajnoki címet szereztünk. Október közepén jelezte nekem a klubvezetés, hogy felkerülök a felnőttcsapathoz, onnantól minden mérkőzésen keretben voltam, a Honvéd ellen pedig debütáltam az élvonalban.

Az NB III után az NB I-ben is pályára léptél. Az eddigi tapasztalatok alapján miben látod a legnagyobb különbséget a két osztály között?

– A harmadosztály a brusztolós futballra épül, inkább ez van előtérben, mint a játék. Az élvonalban a fizikai rész mellett már a taktikán is jóval nagyobb a hangsúly. Nyilván komolyabb rutinnal rendelkeznek a játékosok az NB I-ben, és ez a zsiványság sokszor három pontokról dönthet.  

Baranyai Nimród végezetül elmondta, boldog, viszont tudja jól, helyén kell kezelnie a történteket. – A létra alsó fokain járok még, szóval rengeteg munkára, alázatra, akaratra és megfelelő hozzáállásra lesz szükségem, hogy folyamatosan fejlődjek, és a karrierem további részében sikeres tudjak lenni.