Napra pontosan hét hónapja dolgozik edzőként a DVSC szakmai stábjában Toldi Gábor, akivel többek között a debreceni életről, a filozófiájáról, és célokról beszélgettünk.

– Egy rendkívül jó helyre kerültem, kimondottan jól érzem magam. Értékes stábban tudok dolgozni, amelyben mindenkinek megvan a saját szerepe. Amikor az év elején leültünk a Loki kispadjára, nehéz fába vágtuk a fejszénket, de tudtuk, hogy a karrierünk szempontjából hatalmas előrelépés a DVSC szakmai stábjában tevékenykedni. Az NB II megnyerése egy kötelező feladat volt a számunkra, addig pedig sok mindent tanultam és megéltem a többiekkel. Igaz, voltak hullámvölgyek, de a célunkat, az NB I-be való visszajutást sikerült elérni. Minden egyes találkozón nyomás alatt játszottunk, de végig hittem a csapat erejében. Ezt maximálisan tudtuk kezelni, de a profi futball amúgy is erről szól. Fontos volt az is, hogy egyre jobban megismertük személyesen is a keretet és a játékosokat, megfigyelhettük, hogy nyomás alatt ki hogyan reagál. Ez volt a tanulási fázis egyik legfontosabb alappillére.

A DVSC a legtöbb gólt rúgta eddig a bajnokságban, 6 forduló során 17 alkalommal volt eredményes. Teljes mértékben megegyezik a filozófiád Huszti Szabolcséval?

– Nem véletlenül hasonló a gondolkodásunk és dolgozunk együtt, a labdarúgásról alkotott véleményünk abszolút megegyezik. A támadó futball hívei vagyunk, és már előzetesen is tisztában voltunk azzal, mikor figyeltük a DVSC-t, hogy ebben a csapatban nagy potenciál van az előrejátékot illetően. Örömteli, hogy az NB II után az élvonalban is kirajzolódik a kreativitás a támadójátékunkban, és bízunk benne, hogy a későbbiekben is ugyanilyen hatékonyak tudunk lenni.

Mennyire vagy elégedett a csapat elmúlt hét hónapjával?

– Soha nem vagyok az. Olyan ember vagyok, aki mindig többet szeretne. Mint említettem, kötelező elvárás volt az NB II-es bajnokság megnyerése, ennek tükrében volt egyfajta nyomás a csapaton és rajtunk egyaránt. Tanulópénz volt számunkra ez az időszak. Sokkal könnyebb abban a tudatban futballozni, hogy 10 ponttal vezetjük a bajnokságot, és teljesen más, amikor kötelező nyernünk a cél elérése érdekében. A véleményem szerint az ilyen helyzetekben mutatkoznak meg az igazi karakterek akár egyénileg, akár csapatszinten. Ahogy már mondtam, ez egy nagyon fontos visszajelzés volt a játékosokat illetően a stábunk számára. Ami az NB I-et illeti, van bennem némi hiányérzet. Jól kezdtük a szezont, viszont a Zalaegerszeg elleni vereség rendkívül fájó pont a számunkra, ott valóban nem a legjobb arcát mutatta a csapat. Tudjuk, hogy egy mérkőzésen belül sok minden befolyásolhatja a játékunk minőségét, de talán az a legfontosabb, hogy 90 percen keresztül kiegyensúlyozott teljesítményt tudjunk nyújtani. Azzal is tisztában vagyok, lesznek olyan találkozók, melyeken hol az egyik, hol a másik gárda dominál, de célunk, hogy az egész összecsapásra kitoljuk a kontrollálást.

A szezon végén milyen DVSC-t látnál magad előtt?

– Szeretném, ha a bajnokság végeztével úgy tekintenének a Debrecenre, amely egy üde színfoltja volt a szezonnak, és karakteres játékával, támadófutballjával kiemelkedik a mezőnyből. Jó lenne, ha ez a játék elegendő lenne egy nyugodt bennmaradáshoz. A jövőben is az a célunk, mint eddig: preferálni a DVSC saját nevelésű játékosait, amennyiben olyan teljesítményt nyújtanak az utánpótlásban, majd az NB III-as edzéseken és meccseken, mellyel kivívják, hogy a klub első keretéhez tartozzanak. Ez elsősorban rajtuk múlik.

Az 1990-es évek végén voltál NB I-es labdarúgó. Bő húsz év távlatából miben más a mai magyar futball?

– Infrastruktúra szempontjából ég és föld a különbség, hiszen manapság már mindenhol gyönyörű stadionokban lehet futballozni, és maga a körítés is egészen más. Ami a futballt illeti, ahogy változik a világ labdarúgása, természetesen a magyar is. Úgy vélem, sokkal inkább leszűkültek a területek és gyorsabb lett a játék. A legjobban talán az igazán kreatív labdarúgók hiányoznak nekem a mai hazai fociból.