Miroslav Beránek: Legjobban az bánt, hogy az utolsó DVSC-s meccsemen nem tudtunk győzni. 

Garamvölgyi Lajos: Nem kell engem lekiabálni a kispadról, ha éreztetik, hogy már nincs rám szükség, akkor felállok.

Herczeg András: Nyitott könyv a pályafutásom. Aktívan, mindent átélve, mindent kipróbálva, mindig minden erőmet latba vetve dolgoztam.

Kondás Elemér: Egy kicsit szenvedtünk a helyzetkihasználással, de aztán csak rúgtunk 3 gólt.

Pajkos János: A nyalókázás afféle kabala, jön a meccs, ülök vagy állok, aztán mint valami dohányos a cigit, egyszer csak előveszem és elszopogatom. Feszültségoldó. Egyszer például Diósgyőrben a kispadon majdnem megfulladtam. Meggyőződésem, hogy néhány játékvezető szándékosan csalt, és ezt nehezen viseltem el. Felugrottam, üvöltöttem, a nyalókát meg félrenyeltem. Mondom, vigyázni kell, a magyar futball veszélyes üzem!

Supka Attila: Itthon nagyon jó játékkal nyertünk a Hajduk ellen 3-0-ra, a fülemben cseng Miroslav Blazevic mérkőzés utáni nyilatkozata: ha a visszavágón is megverjük őket, fülbevalót fog viselni, utalva arra, hogy akkor még nekem is volt. A kinti meccs után, amit 5-0-ra nyertünk, erre azért rákérdeztem.

Szentes Lázár: Nem azonosítom két támadómat a ferencvárosi szurkolótáborral.