OTP Bank Liga 2024/2025

Múltidéző – 6. rész: Mező József

Sorozatunkban olyan egykori kiváló játékosainkra tekintünk vissza, akik rendkívüli népszerűségre tettek szert a DVSC labdarúgóiként. Megtudhatjuk, visszavonulásuk után hogyan boldogultak mindennapjaikban, és miképpen viszonyulnak a mai modern futballhoz, mit ajánlanak a jövő nemzedékének.

A most 63 esztendős Mező József húsz évet védett Debrecenben, ezen belül 1982-től 1993-ig a DMVSC, illetve a DVSC hálóját őrizte. Egykori kiváló kapusunk összesen 161 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára, kétszer az „Év kapusa” díjat is elnyerte. A labdarúgástól egy pillanatig sem maradt távol, ugyanis többek között a Loki kapusedzőjeként ötszörös bajnok, négyszeres Szuperkupa-győztes és kétszeres Magyar Kupa-győztesnek vallhatja magát. Az edzőként Bajnokok Ligáját is megjárt szakember 2011-től a debreceni utánpótlásért dolgozik, jelenleg játékosmegfigyelőként tevékenykedik.

Mi motiválta leginkább Loki-játékosként?

– Gyönyörű, emlékezetes éveket töltöttem a debreceni kapuban. A labdarúgás szeretete mellett mindig a győzelemre törekedtem. Háromszor kiestünk az élvonalból, azonban mindannyiszor visszajutottunk az NB I-be. Ösztönzött, hogy az első osztályban olyan futballisták ellen játszottam, mint Nyilasi, Törőcsik vagy Illés. Egy nagyszerű, összetartó csapat tagja lehettem a DVSC-nél, ezen kívül pedig Debrecen nagyon közel áll a szívemhez, örültem, hogy a városban futballozhattam. 

Melyik csapat ellen szeretett leginkább védeni?

– Bár nem sok sikerélményünk volt, de a Fradi ellen szerettem leginkább pályára lépni. Káprázatos látvány fogadott bennünket az Üllői úton, gyakran 20.000 ember varázsolt remek hangulatot. 1987 tavaszán 0-0-s döntetlennel ért véget az idegenbeli találkozó, büszkeséggel tölt el, hogy részt vehettem az első debreceni pontszerzésben a Ferencváros otthonában.

Együtt lélegzett az előtte játszó védőkkel, együtt élt a játékkal. Hátulról remekül irányított. Kitűnőek voltak a reflexei, közeli bombák egész sorozatát képes volt gyors mozdulatokkal hárítani. Mi volt a siker titka?

– Amit elértem, annak köszönhetem, hogy szerettem, amit csináltam. Emellett rengeteget dolgoztam, a tréningek után rendre kint maradtam néhány csapattársammal, valamint a pályaedzővel, Szabó Bélával. Akkor még nem volt kapusedző, így sokszor Horváth Bélával gyakoroltam, külön a többiektől.

Ki volt a példaképe a kapusok közül?

– Mészáros Ferenc játékát nagyra becsültem, aki sokáig a Vasas hálóőre volt, majd Portugáliában, a Sportingban is védett. Érdekesség, hogy napra pontosan hét évvel idősebb nálam; mikor a Győr játékosa volt, szerencsére pályára léphettem ellene.

Egykori csapattársai közül kivel tartja a kapcsolatot?

– Habár már nem járunk össze közösen, rendszeresen beszélünk, a többséggel szoktam találkozni Debrecenben. Dan Lacival és Horváth Bélával is tartom a kapcsolatot, Benyó Sanyival pedig tavaly majdnem minden nap összefutottam. Örülök, hogy másfél évet játszhattam Sándor Tomival, Dombi Tibivel és Madar Csabival, akikkel szintén gyakran szóba elegyedek.

A szurkolók körében nagyon népszerű játékos volt. Vannak, akik még mindig keresik alkalmanként?

– Olykor, egy-egy kapott gólnál nagy szidást kaptam, de természetesen jólesett mindig a Loki-drukkerektől kapott támogatás. Akik harminc éve szurkoltak, hozzám hasonlóan megöregedtek, ettől függetlenül néha találkozok még egy-egy szurkolóval, de már annyira nem jellemző.

Kit tartott kapusedzőként a legtehetségesebb játékosnak?

– 47 évesen még Szabolcs megyében védtem, 2004-ben hagytam fel a labdarúgással. Mellette már több helyen edzősködtem, a 90-es évek végén Dunai Antal és Garamvölgyi Lajos mellett is dolgoztam a DVSC-nél, aztán 2004-től 2010-ig ismét a nagy csapathoz kerültem. 2011-től nyolc éven át kapusedző voltam a Debreceni Labdarúgó Akadémia utánpótlásánál, két éve pedig játékosmegfigyelőként tevékenykedek. Ezen évek alatt nagyon sok ügyes, lelkiismeretes kapusom volt. Úgy érzem, jó viszonyban voltam velük, elfogadták, és azt is csinálták, amit mondtam. Örülök minden kis sikernek, sok általam edzett kapus mutatkozott már be az NB I-ben és az NB II-ben egyaránt. Acsádi Bence és Szabados Pisti is itt nevelkedett, akik jelenleg a DEAC-ban védenek, Kovács Peti Budaörsön szerepel kölcsönben, Slakta Balázs a Kaposvárban mutatkozott be az élvonalban, most pedig a Szentlőrinc kapuját védi.

Mivel tölti napjait a munkán kívül?

– A futball az életem része, szeretem nézni az edzéseket, rengeteg meccsre látogatok ki a szabadidőmben is. A feleségemmel együtt élünk Debrecenben egy kis kertes házban, azt próbáljuk szépítgetni.

Mit vár a DVSC kapusaitól az idei bajnokságban?

– Szeretném, ha minél kevesebb dolguk lenne, illetve minél kevesebb gólt kapnának. Ha ezt megvalósítja a csapat, szerintem sikerül feljutniuk az NB I-be – zárta szavait bizakodóan a Loki hajdani hálóőre, Mező József, aki reméljük, a továbbiakban is sok tehetséget invitál a DVSC-hez.

Tóth Huba