Tavaly nyáron négy év után tért vissza nevelőegyesületéhez a 32 esztendős Korhut Mihály, aki szép nemzetközi karrier után öltötte magára ismét a piros-fehér szerelést. A négyszeres magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes, kétszeres izraeli bajnok és egyszeres izraeli Szuperkupa-győztes, 22-szeres válogatott Korhut eredményeinek listájára egy NB II-es bajnoki cím is felkerült, a labdarúgó számára pedig rendkívül nagy jelentőséggel bír ez a siker is.   

– Legyen szó bármely bajnokság bármely osztályról, ugyanúgy tudok örülni egy aranyéremnek. A Lokival szerzett NB I-es bajnoki címek után kiraktuk a tablókat a falra otthon, ezek mellett a másodosztályú bajnokcsapat képének is ugyanolyan helye van – mondta a DVSC 69-es számú játékosa, Korhut Mihály. – Boldog vagyok, hisz a szezon elején kitűzött célt, miszerint lehetőleg bajnokként jussunk vissza, teljesítettük. Épp Varga Józsival beszéltük, amikor a DVSC-DEAC-ban játszottunk, kétszer második helyezést értünk el az NB II-ben, ezért is örülök nagyon, hogy ezúttal az aranyat szereztük meg.

Tavaly nyáron a görög Aris játékosa voltál, amikor a DVSC búcsúzott az élvonaltól. Hogyan élted meg a kiesést?

– Teljesen lesokkolt. Mivel rendkívül sikeres éveket töltöttem a cívisvárosban, el sem tudtam képzelni, hogy valaha kiesik a Loki. A külföldi karrierem során folyamatosan figyeltem a gárda szereplését, és mindig is úgy voltam vele, hogy szeretnék még itt játszani, és mindenképp Debrecenben fejezném be a pályafutásom. Miután megkeresett a klub, úgy tértem vissza, hogy a teljesítményemmel segítsem a csapatot visszajuttatni az élvonalba, hisz megérdemli a város, hogy stabil NB I-es klubja legyen.

Ezek szerint nem hezitáltál túl sokat a döntésen…

– Több megkeresésem is volt, de mint mondtam, mindenképp segíteni szerettem volna, ezért egyáltalán nem gondolkoztam a hazatérésen. Szimpatikus volt, amit Tőzsér Dániel vázolt fel elém mind a rövid-, mind a hosszútávú célok tekintetében, emellett többek között arra is megkért, hogy próbáljam úgy segíteni a fiatalok fejlődését, mint ahogy engem is támogattak a karrierem elején.

Hogy érzed, sikerült?

– Véleményem szerint igen. A szezon során elég hullámzó volt a csapat teljesítménye, hol jobban, hol rosszabbul ment a játék, de egy-egy vereség után megfigyelhető volt a komorabb hangulat. Ezeket természetesen segítettünk feldolgozni nekik, hogy a kudarcok miatt ne romoljon a teljesítményük. Előfordult, hogy a találkozók közben is felhívtuk a figyelmüket egyes szituációkra, emellett a rutinosabb társaimmal a jobb meccsek után próbáltuk őket a földön tartani, hogy még véletlenül se szálljanak el.

Decemberben átestél egy térdműtéten, az idény végére viszont kirobbanthatatlan pontja lettél a védelemnek. Elégedett vagy a szezonoddal?

– Nehéz a teljes bajnokságról beszélni, hisz az elején hol játszottam, hol nem, illetve mint említetted, átestem egy beavatkozáson, ami miatt sok mérkőzést hagytam ki. Szerencsére jól sikerült a rehabilitációm, amit itt is köszönök Dankó Misi rehabilitációs edzőnek és a SET dolgozóinak. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült visszaverekedni magam a kezdőcsapatba. Egy számomra új poszton kaptam lehetőséget, de jólesett, hogy úgy gondolták, meg tudom oldani egy belső védő feladatát is.  

Nyilván nem ismeretlen számodra a sok szurkoló előtti játék. A Haladás elleni szezonzáróra közel 7000 Loki-drukker látogatott ki, milyen érzés volt ennyi ember előtt futballozni a Nagyerdei Stadionban?

– Mint minden sportolónak, természetesen nekünk is rengeteget jelentenek a szurkolók. A koronavírus-járvány miatt ugyebár sokáig üres lelátók előtt kellett futballoznunk, ami borzasztó érzés volt, ezért is örültünk, hogy az utolsó néhány alkalomra visszatérhettek. A végén nem voltak olyan könnyű meccseink, ezt részben magunknak is köszönhetjük, de a szurkolók átlendítettek minket a holtpontokon, és remek érzés volt 7000 néző előtt bajnoki címet ünnepelni. Boldogok voltunk, hogy ekkora volt az érdeklődés és szorítottak értünk.

Milyen terveid vannak még a labdarúgásban?

– Élő szerződésem van a DVSC-vel, azt mindenképp szeretném kitölteni. A Debrecen játékosaként fejezném be a pályafutásom, így mindent megteszek annak érdekében, hogy esetleg a szerződésem lejárta után is számítson rám a vezetőség és a szakmai stáb. Remélem, sokáig focizhatok még, legalább addig, amíg Mészáros Norbi aktív volt. (Az egykori kiváló játékos 39 éves koráig szolgálta a Lokit futballistaként – szerz.)

Ezek szerint nem gondolsz még a pályafutásodat követő időszakra?

– Egy biztos, a futballt soha nem fogom kitörölni az életemből. Az, hogy maradok-e benne? Meglátjuk. A csapatból többen úgy gondoljuk, nekivágunk az edzőképzésnek. Elképzelhető, hogy én is így teszek, de az, hogy mi lesz a karrierem befejeztével, még a jövő zenéje. Egy biztos, bárhogy is alakul, Debrecenben szeretnék maradni!

HB