Published: 2022.12.05.
20 forduló után a dobogó 3. fokán zárta az őszi idényt a DVSC második együttese az NB III. 20 csapatot felvonultató Keleti csoportjában. A szereplésről Máté Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
– Előzetesen nem sokan számítottak arra, hogy a gárda ilyen jól fog szerepelni…
– Valóban, kevesen várták ezt a teljesítményt, de mi sportemberek vagyunk, mindig nyerni akarunk, és így álltunk hozzá a munkához. Egy fiatal, újjáépült csapattal kezdtük a pontvadászatot, azzal a határozott céllal, hogy mindig a lehető legjobbat nyújtsuk. A srácok vevők voltak a munkára, nyitottak voltak arra, amit kértünk tőlük.
– Nemcsak a meccseken, hanem még az edzéseken is szembetűnő, milyen jó közösséggé formálódtak a játékosok.
– Valóban, én is úgy érzem, nagybetűs CSAPAT alakult ki. Én szeretem, ha az öltözőben fegyelem van, de azért a mindennapokban igyekszem partneri viszonyt kialakítani a futballistákkal. A szakmai stáb és a csapat között működik a kémia, mindez természetesen nemcsak rólam szól, kollégáimnak, Árva Norbertnek, Erdélyi Miklósnak és a többieknek is elvitathatatlan érdemeik vannak.
– Egyértelműen jó a kohézió a kis Lokinál, ezt mutatják az eredmények is.
– Akik idősebbek, azok is segítőkészek, a fiatalok pedig fogékonyak mindenre. A győztes mentalitást is tanultuk az őszi idényben, nem csak a felnőtt futballt. Az utolsó meccsen például az volt az érzésem, hogy nem egy fiatal, tapasztalatlan csapat van a pályán, hanem a DVSC. Az egész stáb nevében mondhatom, hogy élveztük, ahogy a srácok élvezik a játékot.
– A mezőnyben a harmadik legtöbb találatot érte el az együttes.
– Ez dicséretes, de hátul is gólerősek voltunk. Az is igaz persze, hogy többször előfordult, hogy csak egy valódi belső védőt tudtunk bevetni, néha kényszermegoldásokat kellett alkalmazni. Ez egy bizalmi poszt – én is belső védő voltam, tudom jól -, összességében azok is megtették a magukét, akiknek ott kellett teljesíteni. Az, hogy a harmadik legtöbb találatot szereztük a mezőnyben, remek, én szeretem a jó támadófocit is. Azért azt megjegyezném, hogy rengeteg ziccert hagytunk ki, még ennél is több gólt lőhettünk volna. Az átmeneteket is sokat gyakoroljuk, és egész jól működik. Az biztos, hogy a folytatásban kevesebb gólt szeretnénk kapni.
– Nemrégiben fejezted be az MLSZ UEFA B+A licences edzői tanfolyamát, tehát trénerként is előreléptél.
– Szerencsére megfeleltem a képzés kritériumainak, így elvégezhettem a tanfolyamot. Jó társaságban képezhettük magunkat, volt csapattársakkal, korábbi ellenfelekkel voltam egy csoportban. Olyan információkra tehettem szert, amelyekkel több lettem, és amelyeket tudok hasznosítani a további edzői pályafutásom során.
– A végén játszunk egy kicsit: 10-es skálán hányast adnál erre az őszi idényre?
– Ha 10-est mondanék, még valaki azt hihetné, hogy teljesen elégedett vagyok, ami persze lehetetlen. Ha azt nézem, hogy a DVSC második csapataként úgy kellett dolgoznunk, hogy közben figyeljünk az U19-re és az első együttesre is, akkor viszont elégedetlen sem lehetek. Mindezt összegyúrva, ahová a végén eljutottunk, az közel van a maximumhoz, mindent kitettek a srácok a pályára, amit csak tudtak.