Újabb fővárosi bajnokit játszik a Loki, amely a kedd este tizenegyesekkel Magyar Kupa-döntőbe jutó Budapest Honvéd ideiglenes otthonában vendégszerepel vasárnap.

Az OTP Bank Liga 26. fordulójának egyik rangadója nagy téttel bíró lesz, hisz a kispestiek négy ponttal állnak előttünk a tabellán, így egy esetleges vendég sikerrel még szorosabbá tehetnénk a mezőnyt.

Mint említettük, hosszú Magyar Kupa-elődöntőn van túl a Pisont István vezette alakulat, amely az MTK elleni gól nélküli rendes játékidő, majd hosszabbítás után büntetőpárbajban kvalifikálta magát a június 3-i, Puskás Arénában rendezendő fináléba. Hogy benne lesz-e a hazai lábakban a szerda hajnalba nyúló mérkőzés, vasárnap 18.55 órától kiderül az Új Hidegkuti Nándor Stadionban.

A DVSC és a Budapest Honvéd a 96. egymás elleni rangadójára készül. A mérleg nyelve minimálisan a fővárosiak felé billen, hisz 33 alkalommal mi nyertünk, 38 alkalommal pedig a Kispest, döntetlen 24-szer született. A gólkülönbség 113-143 a Honvédnak.

Az OTP Bank Liga 2019/2020-as szezonjában már kétszer összecsaptak a gárdák, elsőként a 4. fordulóban, még tavaly augusztusban. A végig rendkívül kiélezett és izgalmas bajnoki 8. percében Nikola Trujics révén nálunk volt az előny, ám az első játékrész utolsó percében Davide Lanzafame egalizált. A második félidőben Haris Attila megszerezte a Loki második gólját – ráadásul középpályásunk első élvonalbeli találatát lőtte – majd tíz perccel később Varga Kevin bombájával már 1-3-at mutatott az eredményjelző. Arról, hogy még idegtépőbb legyen a hajrá, újból az olasz vezér, Lanzafame tett, aki a 82. percben betekert szabadrúgásával alakította ki a 2-3-as végeredményt.

December elején a Nagyerdei Stadionban mérkőztek meg a felek. Akkor a kispestiek szerezték meg a vezetést Batik Bence révén az első félidő utolsó pillanatában, majd a 62. percben Varga Kevin közelről mattolta a fővárosi kapust, így egy-egy ponttal gazdagodott a két csapat.  

A Loki és a Kispest elmúlt rangadóit nézve tehát ezúttal is jó meccsre és nagy taktikai harcra van kilátás. A három pontra természetesen mind a két csapatnak nagy szüksége van, de játékosaink azon lesznek, hogy ők szerezzék meg és minél előbb bebiztosítsák helyüket a középmezőnyben.   

Ehhez az első lépés nem más, mint debreceni győzelem a zárt kapus, 96. Honvéd-Lokin.  

Az Esportmilla 2014 óta hagyományteremtő céllal díjazza az esztendők kiemelkedő esport teljesítményeit. Mint ismert, a DVSC Esport egyesületének kiválóan sikerült a 2019-es esztendő, így másik két csapat, a Nice Gaming és a Veszprém mellett megérdemelten jelölték a „sportcsapat” kategóriában.

A szakmai zsűri megvizsgálta a három fél eredményeit és úgy döntött, 2019-ben a DVSC Esport egyesülete nyeri az Év esportolója díjat.

Ezúton is gratulálunk a bajnoki címet, Magyar Kupát és Szuperkupát nyerő, valamint a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 közé jutó csapatnak.

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a szeretett klubom esport egyesületének megalapítása óta eltelt két és fél év során a legsikeresebb lett Magyarországon – fogalmazott a DVSC Esport – grandcasino.hu szakmai vezetője és játékosa, Lovász Tamás. – Köszönet illeti ezért azon játékosainkat, akik kivették részüket a sikereinkből. Emellett köszönet illeti Szima Gábor elnök urat, ifj. Szima Gábor tulajdonost, dr. Róka Géza cégvezetőt, Jeney Domokos marketingvezetőt és minden olyan dolgozót, aki segíti a mindennapi munkánkat.

Díjazták a legjobb sportjátékosokat is, melyben jelölték a DVSC Esport 1v1 játékosát, Molnargabót is, de ebben a kategóriában sajnos nem nyert, külön öröm viszont, hogy a közönségdíjat bezsebelte a világranglista 20. helyén álló esportoló.

Nem sikerült jól a DVSC 1. fordulóból elhalasztott Ferencváros elleni bajnokija, amelyet a múlt szombaton pótoltak a felek a Groupama Arénában. Bódi Ádám korai bombagóljára Sigér Dávid válaszolt kétszer, így sajnos pont nélkül távoztunk a fővárosból, bár a meccs összképe alapján egyáltalán nem volt nagy különbség a két csapat között.

Hétvégén a többi NB I-es klub is becsatlakozik az élvonal küzdelmeibe. Együttesünk ezúttal május 31-én, vasárnap este a Budapest Honvéd vendégeként lép pályára az Új Hidegkuti Nándor Stadionban, természetesen továbbra is zárt kapuk mögött.

A kispestiek is játszottak egy tétmeccset a múlt héten, mégpedig hozzánk hasonlóan szombaton, amikor a Magyar Kupa elődöntőjének első mérkőzésén az MTK Budapesttel csaptak össze. A Honvéd kispadjára kinevezett Pisont István gól nélküli döntetlennel debütált vezetőedzőként.  

Vasárnap 18.55-től tehát rendkívül fontos találkozó előtt áll a Loki, amely egy Kispest elleni esetleges győzelemmel egy pontra megközelítené aktuális ellenfelét a tabellán.  

A DVSC csapatkapitánya, Tőzsér Dániel tavaly decemberben, a Kaposvár elleni évzáró bajnokin lépett pályára utolsó alkalommal az NB I-ben. A középpályás a téli felkészülés alatt zajló, Nyíregyháza elleni összecsapáson bokasérülést szenvedett, amely után műtét és hosszú rehabilitáció várt rá. A Loki 8-as számú vezére felépült, és a Ferencváros elleni zárt kapus bajnokin kezdőjátékosként kapott szerepet a Groupama Arénában.

– A téli felkészülés során elszenvedett sérülésemet követően most először léptem pályára, edzőmeccsen sem tudtam futballozni. Hosszú kihagyás volt, de természetesen nagyon jó volt újra ott lenni, az eredmény miatt viszont sajnos nem örülhetünk – fogalmazott a DVSC kapitánya, Tőzsér Dániel, akinek ez volt az első találkozója Vitelki Zoltán irányítása alatt. – Elég sokat kommunikálok a mesterrel. A kezdősípszó előtt úgy gondoltam, nagyjából 60-70 percet bírok majd, de végig jól éreztem magam, semmilyen fizikális problémám nem volt. Nem érzem, hogy bármennyire hátráltatott volna a kihagyás, de el kell mondanom, sok és kemény munkát végeztem a sérülést követően. Ezúton is szeretném megköszönni a közreműködést a DVSC rehabilitációs szakemberének, Dankó Misinek, és SET Centernek, hogy ilyen sokat segítettek a finomhangolásban.  

A szombati összecsapáson a vezetés megszerzése után az első játékrészben kétszer is betalált a Ferencváros, otthon tartva ezzel a három pontot.

– A zöld-fehérek nem véletlenül állnak a tabella elején. Magabiztosan vezetik a bajnokságot, és úgy gondolom, idén is megszerzik a bajnoki címet. A meccs utolsó harmadában talán kijött a minőség, hisz egyénileg erősebb játékosokból álló csapattal találkoztunk, de egyáltalán nem volt látványos a különbség. Nem volt benne a hazai győzelem sem, de sajnos így alakult. Jön a következő mérkőzés, amelyen pontot, pontokat kell szereznünk a Honvéd otthonában. Csapatkapitányként próbálom egyre inkább azt erősíteni a társaimban, hogy véges, amíg itt vagyok. Arra törekszem, hogy normális keretek között menjenek majd a hétköznapok, ha én már nem leszek. Megvan a rám eső feladat a csapatnál, de mindenkinek ki kell venni a részét a feladatokból, hogy teljes legyen a közös kis életünk a DVSC-nél. Fő célom jelenleg, hogy stabilizáljuk a klub helyzetét és elmozduljunk a 8. helyről. Minél előbb be kell biztosítani, hogy jövőre is NB I-es tagságú legyen a klub. Ha sikerül, nagy teher esik le mindenki válláról.

A 2-1-es hazai sikerrel végződő Ferencváros-DVSC bajnokit követően a két mester értékelt.

Vitelki Zoltán, a DVSC vezetőedzője: – Úgy készültünk a meccsre, hogy próbálunk pontot, pontokat szerezni, hisz a mi helyzetünkben mindegyiknek nagy jelentősége van. Nem kezdtünk rosszul, megszereztük a vezetést, azt láttuk vissza, amit elképzeltünk. Ezt követően kaptunk két elkerülhető gólt, melyeknél a figyelem és a koncentráció hiányzott. A két hazai találat megnyugtatta a Fradit, de ha az egész összecsapást nézem, minimum egy pontot szerezhettünk volna. Nincs szégyenkezni valónk azért, mert kikaptunk, de sokkal több lehetőség volt a meccsben. Nem éreztem fizikális problémát és nem álltunk vissza, de az eredmény miatt nagyon szomorú vagyok. Eredményességben és koncentrációban többet vártam. Azokban a szituációkban, melyekben dönteni kellett volna, tudatosabbnak és határozottabbnak kellett volna lenni, így sajnos a végén nem mi jöttünk ki jól.  Sokan kérdezték tőlem, jelent-e valamit, hogy kevés volt a felkészülés. Azt gondolom, egyáltalán nem volt hátrány, és nem éreztem a meccs folyamán a játékosokon, hogy több időre lett volna szükségük.

Szerhij Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője: – Azt gondolom, hatalmas öröm a magyar futballszurkolóknak, hogy folytatódhatott a bajnokság. Jól felkészültünk az ellenfél játékára és megérdemelten nyertünk. A második félidőben a Loki változtatott a taktikáján, de így sem forgott veszélyben a három pont sorsa.

Nem túlzás állítani, hogy sporttörténelmi mérkőzésnek tekinthető a szombat délutáni, budapesti találkozó, hiszen a világjárvány miatt 70 napig kellett szünetelnie a labdarúgó bajnokságnak. Nem véletlen, hogy külföldön is óriási érdeklődés előzte meg az összecsapást, hiszen Európában még csak 2-3 országban bátorkodnak futballozni. A két együttes korábbi 95 találkozója 43:26-os győzelmi arányt mutatott a Fradi javára. Különlegesség, hogy nézők nélkül, de szurkolói makettek ezrei és drukkerek magnóból sugárzott biztatása mellett kezdtek az ellenfelek, akik a rendhagyó szabályok szerint ötször-ötször cserélhettek. Az FTC zsinórban veretlen 49 hazai mérkőzés után az 50-en sem szeretett volna kikapni.

A Loki kezdte az őszi első fordulóból előbb áprilisra, majd a jól ismert okok miatt május 23-ra halasztott összecsapást.

Az első negyedórában:

A 7. percben: Lovrencsics bal alsó sarokra tartó lövését Nagy S. fogta ölre.

A 8. percben: Óriási debreceni gólhelyzet maradt ki! Tőzsér ballal indította Vargát, aki faképnél hagyta a hazai védőket, felfutott az ötös sarkáig, lövését Dibusz lábbal tolta ki szögletre. 

13. perc: Haris határozottan szerelte Civicet, a labda nálunk maradt, Bódi poroszkált vele, majd (régiesen) a “jobbösszekötő” helyéről, 17 méterről úgy talált a Fradi kapujának bal oldalába, hogy a játékszer hulló falevélként érkezett a hálóba, alaposan meglepve Dibuszt. 0-1.

A második negyedórában:

21. perc: Fokozatosan nőtt az FTC nyomása. Botka akadálytalanul jutott el az ötösnél az alapvonalig, de begurítását a védők kivágták.

22. perc: Egyenlítettek a házigazdák. Balról felívelt labdát Boli a felső lécre fejelte, majd a kipattanó játékszert Sigér jobbal, nyolc méterről bombázta a háló közepébe, senkitől sem zavartatva. 1-1.

30. perc: Varga 24 méterről a kapu fölé célzott.

Harmadik negyedórában:

32. percben Tokmak-Kharitin-Sigér adogatást utóbbi gyenge lövéssel fejezte be, Nagynak nem okozva gondot.

41. perc: Lovrencsics akadálytalanul jutott el a Loki ötösének közelébe, éles szögből leadott lövését a jól helyezkedő Nagy a kapu fölött tolta szögletre.

42. perc: Megszerezték a vezetést a fővárosiak. A debreceni 16-os környékén körömpasszokkal adogattak a zöldek, a mieink, csak bele-bele piszkáltak a labdába, de felszabadítani nem tudtak. A labda ismét Sigér elé került, akinek lövése nyomán a labda furcsa ívben hullott a hálóba Nagy S. fölött. 2-1.

II. félidő:

A negyedik negyedórában:

Veszélyes helyzet nélküli, jobbára küzdelmes, széttördelt mezőnyjáték folyt a pályán, egyenlő erőket mutatva.

Az ötödik negyedórában:

63. perc: Balról, meredeken belőtt labdát Isael a bal kapufa közeléből küldte keresztbe a jobb kapufa mellé. Gólhelyzet volt.

73. perc: A Garba buktatásáért megítélt szabadrúgást Tőzsér lőtte fölé a 16-os jobb sarkától.

A hatodik negyedórában:

A 81.p.,: Bódi jobbról, majd balról végzett el szögletet. Előbbinél Sigér mentett, a másiknál Dibusz a léc alól öklözte ki a labdát oldalra, a védőinek.

86. perc: Lovrencsics begurításakor Vécsei az ötösön, gólhelyzetben lyukat rúgott.

Hosszabbítás:

91. perc: Somália 17 méterről a bal kapufát találta el.

Értékelés:

Mivel egy órával a mérkőzés előtt eső zúdult a Groupama Arénára, elég mélynek tűnt a pálya. Emiatt a játékosok ritkán vállalkoztak lendületes felfutásokra, s ha néha igen, akkor meg is lepték ellenfelüket, mint Varga Kevin az elején. Bódi korai találata meglepte a házigazdákat, akik egyre többször vezettek támadásokat, melyeket előbb a bal-, majd a jobb oldalon erőltettek. Egy kapufa után a két gól mégis középről esett Sigér jóvoltából, s az FTC nem csak egyenlített, hanem előnyhöz is jutott a félidő végén, amikor a kapura lövések aránya 8:2-őt mutatott Rebrovék javára.

Szünet után támadólag lépett fel a Loki, a támadósorában változtatva, de az ellenfelek sokáig nem jelentettek gólveszélyt a kapukra. A Fradi „ráült” az eredményre, célfutballt játszva. A Loki cserélgetve próbálta frissíteni játékát, derekasan harcolt, de egyenlő erők küzdelmét végül is a kétszer is magára hagyott Sigér döntötte el.

OTP Bank Liga 1. forduló

FTC-DVSC 2–1 (2-1)

Budapest, Groupama Arena, Vezette: Pintér (Lémon, Georgiou)

FTC: Dibusz – Lovrencsics, Blazsics, Botka, Civic – Sigér, Kharatin – Zubkov, Isael, Tokmac –  Boli

Vezetőedző: Sergei Rebrov

DVSC: Nagy – Kusnyir, Kinyik, Pávkovics, Ferenczi – Varga, Tőzsér, Haris, Bódi – Szécsi, Adeniji

Vezetőedző: Vitelki Zoltán

Csere: Zubkov h. Vécsei a 60. p., Boli h. Signevich 82. p., Isael h. Skvarka 82.p., Sigér h. Somália a 88.p., illetve Adeniji h. Garba a szünetben, Varga h. Csősz és Haris h. Kundrák a 67.p., Tőzsér h. Milunovics a 77. p.

Gól: Sigér a 22.p., (1-1), Sigér a 42. p. (2-1) illetve Bódi a 13.p (0-1)

Sárgalap: Zubkov – (Varga letalpalásáért – 28.p.), Kharatin (Bódi buktatásáért – 36.p.) Botka (Garba buktatásáért – 72.p.), illetve Pávkovics (Boli letalpalásáért) 64.p.

Cs. Z.

A Magyar Labdarúgó Szövetség elsőfokú licencadó bizottsága mai ülésén a DVSC licenckérelmét megvizsgálta, és – csakúgy, mint az előző években – első körben megítélte a licencet a 2020/2021-es nemzetközi, illetve az NB I-es évadra.

Az indoklás szerint a DVSC által benyújtott dokumentumok a klublicenc szabályzatban meghatározott minden kötelező “A” kritériumnak megfelelnek.

A szombati FTC-DVSC rangadóról a házigazdák mestere, Szerhij Rebrov beszélt, aki szerint februárban méltó ellenfele volt csapatának a Loki.

– A játékosok szempontjából nagyon fontos volt, hogy a bajnokság folytatása előtt az edzések mellett teljes, 90 perces mérkőzéseket is játsszunk. Ilyenkor nem számít az eredmény, nem az a legfontosabb, hogy győzzünk, hanem hogy minden olyan játékelemet begyakoroljuk, amelyet élesben is szeretnénk majd alkalmazni. Jó ellenfelekkel találkoztunk, a felkészülés szempontjából valamennyi mérkőzés hasznos volt. Komoly kihívás vár a csapatra, de igaz ez valamennyi ellenfelünkre is, ők szintén szerda-szombat ritmusban fogják lejátszani a hátralévő bajnoki mérkőzéseiket – fogalmazott az ukrán szakember, Szerhij Rebrov. – Számunkra talán némi előnyt jelenthet, hogy az ősszel már átéltünk hasonlót, amikor az Európa-liga csoportkörében szerepeltünk, ám ettől függetlenül nehéz időszak vár ránk. Nagyon fontos lesz, hogy vigyázzunk a játékosokra, ebben komoly felelősségünk van nekünk, edzőknek is, most kulcsfontosságú lesz a regeneráció. Eddig mindig nagyon nehéz volt a DVSC ellen játszani, emlékszem a legutóbbi mérkőzésünkre is, ellenfelünk nagyon agresszív csapat benyomását keltette. Azt nem tudhatom, hogy milyen erőállapotban van most a DVSC, ám arra emlékszem, hogy februárban méltó ellenfelünk volt.

Újra bajnoki mérkőzést rendeznek az OTP Bank Ligában, a Loki a Ferencváros ellen lép pályára szombaton délután a Groupama Arénában.

Az 1. fordulóból elhalasztott találkozóval kapcsolatban együttesünk mestere, Vitelki Zoltán nyilatkozott, aki elmondta, megfelelő agresszivitással és hozzáállással pontot szerezhetünk az FTC otthonában.

– Nagyon várjuk már, hogy elkezdődjön a Ferencváros elleni bajnoki! A kupacsapatok kivételével mi is egy héttel korábban folytatjuk tovább szereplésünket, de nincs hiányérzetem, úgy vélem, jól sikerült a rövid felkészülésünk. Nagyon motivált játékosokat látok magam előtt, bízom benne, a Groupama Arénában olyan eredményt tudunk elérni, amely klubnak, szurkolónak, futballistának és vezetőnek is jó. A labdarúgók maximálisan átérzik, mennyire fontos minden egyes pont – fogalmazott a DVSC vezetőedzője, Vitelki Zoltán, aki a zárt kapus találkozókról beszélt. – Ehhez nem lehet hozzászokni, hisz mint minden sport, természetesen a foci sem ugyanolyan szurkolók nélkül. De nem panaszkodunk, hozzá kell szokni, hogy ilyen körülmények között kell majd játszani. Ez a hét a finomításról szólt, igyekeztünk azokra a kiélezett szituációkra kihegyezni a feladatokat, amelyeket a Ferencváros ellen szeretnénk megvalósítani. Éles meccsre számítok, de ha azt az agresszivitást és hozzáállást mutatjuk, melyet a legutóbbi idegenbeli, zöld-fehérek elleni bajnokinkon, illetve ha még magasabb szintű koncentrációval és a hibaszázalékok csökkentésével futballozunk, alkalmasak leszünk rá, hogy pontot tudjunk szerezni akár az FTC ellen is.   

Bizton állíthatjuk, hogy a DVSC-nek 1902 óta tartó regnálásától fogva szinte mindig voltak válogatott szintű játékosai, de a kétezres évekig talán el sem tudtuk képzelni, hogy valaha lesz-e bajnokcsapata. Pedig nagy generációk nőttek fel, kitűnő együttesek verődtek össze, de erejükből többnyire az NB-I-be kerülésre futotta, amit többször is az élvonal és másodosztály közötti „liftezés” követett.

Emlékszünk, hogy 1979-ben Menyhárték mekkora örömet szereztek nekünk, amikor feljutottak a legmagasabb osztályba, és a Nyíregyháza fölötti győzelmet a csónakázó tóban lubickolás követte. Vagy amikor 1993-ban, a frissen feljutott gárda hétmeccses veretlenségi sorozattal rajtolt a bajnokságban! Arról nem beszélve, amikor a Loki két évvel később megszerezte története első dobogós helyezését (az 1995-ös „bronzkorszakot” júniusban idézzük fel)!

De ahhoz fogható boldogságot addig Debrecenben nem éltünk át, amit a 15 évvel ezelőtti, első bajnoki cím elnyerése szabadított fel bennünk!

Az 1993-as „kiscsikók” – Sándor Tamás, Dombi Tibi, Madar Csabi – miután később más hazai (Madar Cs,) és külföldi kluboknál (Sándor T., és Dombi) is kipróbálták magukat, időközben hazatértek, és 2005-ben valóra váltották álmainkat! Debrecennek megnyerték az első bajnoki címet, amellyel példátlan öröm-bombát robbantottak fel a szurkolók szívében-lelkében.

Ők hárman kitűnően kamatoztatva a más csapatoknál szerzett tapasztalataikat, „agytrösztjeivé” váltak a kezdetben Szentes Lázár vezette Lokinak, stílust, lendületet adtak a szezon végére Supka Attila vezetőedző és kollégái által finomra csiszolt társaságnak. A DVSC már egy héttel a hazai szezonzáró előtt bajnok lett (mivel Békéscsabán 5-1-re nyert, míg a Fradi kikapott a Mecsekben), de az első aranyérmet igazán csak a Pécs elleni (3-1-re győztes) utolsó meccset követően ünnepelhettük meg Debrecenben.

Az Oláh Gábor utcai stadiont már délután körülvették a DVSC relikviákat árusítók, az akkor még csak 7500 férőhelyes (majd a BL-re tízezresre bővített) lelátó ünnepi díszbe öltözött, a szurkolók sálakat, zászlókat lengettek, az éremosztás után a Nagytemplomig kísérték kedvenceiket, a csapatszállító nyitott buszt körülvéve.

A Kossuth téren felállított dobogón elhangzott szónoklatokat és a fiúkat ötvenezren tapsolták meg, a vendéglátóhelyek megteltek, a hangulat még a Szent István-napi karneválét is felülmúlta. Mindenki mindenkinek barátja lett, boldog-boldogtalan ölelkezett, a CSAPAT Debrecennek, a megyének, sőt a fél országnak örömet szerzett!

A 2001-es kupagyőzelmet, és a 2003-as bronzérmet immár az első bajnoki cím követte 2005-ben, igazolva, hogy a klub új irányítási startégiája öt év alatt beérett. Hogy mennyire, azt a későbbi sikerek, címek, serlegek, dicsőséges hazai és nemzetközi szereplések is hitelesítik a DVSC történetének eddigi legdicsőbb korszakában.

Csubák Zoltán

A Loki az 1. fordulóból elhalasztott Ferencváros elleni bajnoki pótlásával folytatja szereplését az élvonalban május 23-án, szombaton délután. A fővárosban rendezendő rangadón eltérő célokért küzdenek a csapatok, de arra törekszünk, minél jobb eredményt érjünk el. A DVSC védője, Kinyik Ákos erről is nyilatkozott.

– Minden meccsen borulhat a papírforma. Több alkalommal is láthattuk már, hogy ebben a bajnokságban bárki legyőzhet bárkit. Nagyon fontos, hogy mindent kiadjunk magunkból a Groupama Arénában, ahol sajnos nézők nélkül kell futballoznunk. A Kisvárda elleni felkészülési összecsapásaink emiatt is hasznosak voltak, hisz szoktuk a légkört, próbáltunk alkalmazkodni ahhoz, hogy többet kell beszélnünk a társakhoz, és jobban halljuk egymást a pályán. Én az első találkozón kaptam szerepet, azt gondolom, jó meccset játszottunk, bár a lefújást megelőző másodpercekben kicsúszott a kezünkből a győzelem. Ez is mutatja, az utolsó pillanatig koncentrálnunk kell, hogy ne forduljon elő hasonló – fogalmazott a DVSC 2-es számú belső védője, Kinyik Ákos, aki elmondta, sűrű program és nagyon nehéz találkozók várnak rájuk az elkövetkezendő időben. – Egyértelmű, minden összecsapáson úgy megyünk ki a pályára, hogy három pontot szerezzünk. Ráadásul lesznek olyan mérkőzéseink, melyeken a tabellán körülöttünk állókkal csapunk majd össze, mondanom sem kell, azokon még inkább kötelező a győzelem. Muszáj minél hamarabb bebiztosítanunk magunkat, hogy jövőre is az élvonalban szerepelhessünk!

„Az éjjel nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet…” – csendül fel fülünkben a Soho Party 1998-ban alkotott dala, amelynek tartalma tökéletesen illett 1999. május 20. éjszakájára.

Nekünk, akik legalább hatezren ott voltunk Vácon a labdarúgó Magyar Kupa-döntőn, azok a 20-án déltől 21-én pirkadatig tartó órák sosem múlnak feledésbe!

Legalább olyan hangulat volt Debrecenben és a megyében, mint tíz évvel később a Bajnokok Ligája csoportkörében. Izzott a várakozás a városban, déltől autók százai keltek útra Vác felé, óriási tömegeket mozgósítva! A tudósításokban 12 ezer néző szerepel, s bizton állíthatjuk, hogy a nézőtér felét, de lehet, hogy akár a kétharmadát hajdú-bihariak foglalták el.

A DVSC-Epona-Lombard FC Tatabánya finálé este nyolckor vette kezdetét a világ legjobb játékvezetőjének négyszer megválasztott Puhl Sándor vezetésével. Óriási volt a küzdelem, amely a 80. percben dőlt el Vadicska Zsolt fejesével, akinek érdemeit egyes sajtóorgánumok vitatták, a tatabányai kapus öngóljának minősítve a találatot. Most halljuk a valóságot:

„Pető Zoli balról kitűnően végezte el a szögletet, a tudatosan rövid sarokra csavart labdát úgy fejeltem a háló jobb oldalába, hogy Gellei a gólvonalon túl ejtette ki a kezéből. Begyakorolt figura volt – ecsetelte. – A DVSC jó kollektívát, összetartó közösséget alkotott, amely fegyelmezett játékkal, megérdemelten nyert a Kiprich vezérelte ellenféllel szemben, Garamvölgyi Lajos taktikájának köszönhetően.”

„Vada” ugyanúgy részese volt a Loki négy évvel korábban, 1995-ben kiharcolt első bajnoki érmének is, de számára az első igazi nagy sikert mégis csak a négy évvel későbbi Magyar Kupa-győzelem jelentette.

No meg ami utána következett! Frenetikus hangulat, igazi futballőrület, amely Váctól Debrecenig kétszáz kilométeren át felrázta a már szendergőket minden településen. Autók, buszok karavánja száguldott végig a Hajdúság fővárosába, hogy hazaérjen, mire a kedvencek busza begördül a főtérre. S bizony szinte senki sem ment haza az éjszakai egy óra ellenére, hanem óriási ünneplésben részesítette a csapatkapitány Pető Zoli vezetésével megérkezett kupagyőztest. Megállt a csapatszállító busz, Vada, Dombi Tibi és a többiek felmásztak a jármű tetejére, egymás kezébe adva és lengetve a piros-fehér zászlót.  

A városháza előtt felsorakoztak a győztesek, a legendás vezetőedző, Garamvölgyi Lajos könnyezett, a játékosok egymás után emelték magasba a díszes serleget, amelyet évek múltán társaik még ötször nyertek meg! S a szurkolók százai egyre szorosabb gyűrűt vontak köréjük, hogy megölelhessék, vállon veregethessék őket. Villantak a vakuk, készültek a fényképek, a helyi rádió „élő” adásában szívesen nyilatkoztak drukkerek és játékosok egyaránt.

„Az első az igazi” – szokták mondani, és méltán megérdemlik, hogy felidézzük a hősök nevét, hiszen nekik és társaiknak jutott osztályrészül az első dicsőség!

DVSC: Téglási – Bodnár (Szatmári), Gojan, Bagoly, Pető – Dombi, Sándor Cs.,Vadicska, Böőr – R.Sabo (Csehi Z.), Ilea.

Az a csodálatos éjszaka bizonyára nekik is örökre emlékükbe vésődött!

Cs.Z.