A vasárnap este 21.05 órakor megrendezésre kerülő, Diósgyőr elleni összecsapásra már korlátozások nélkül várják a Loki-szurkolókat a Nagyerdei Stadionba!
Már csak három meccs van a szezonból, és hatalmas szükség van a szurkolásra, hogy hazai pályán ismét győzzenek a Diósgyőr ellen, ahogy az elmúlt öt évben tették.
Küldjünk minél többen szurkolói szelfit, és biztassuk őket együtt, hiszen óriási szükségük lenne egy önbizalomnövelő győzelemre.
A DVSC Shop és a ’Seyu –Együtt a győzelemért!’ szolgáltatás mint minden hazai mérkőzésen, vasárnap is játékra invitálja a kedves szurkolókat.
A Seyu segítségével otthonról is meg tudjátok mutatni a kedvenc csapatotoknak, hogyan szurkoltok nekik a távolból. Még van időtök letölteni az applikációt, és szelfiket küldeni. Sőt, még nyerhettek is, ha a beküldött képen DVSC-mezben buzdítjátok a csapatot a győzelemre.
Ezen felül, a félidőben rendezendő kvízjátékon a DVSC Shop által felajánlott nyereményeket tudtok bezsebelni, ha az applikáción belül megjelölitek a Lokit a kedvenc csapatotoknak, és helyesen válaszoltok a kvízkérdésekre.
Mindössze három mérkőzés van hátra az OTP Bank Liga idei kiírásából, ami azt jelenti, jövő hétvégén véget érnek az élvonal küzdelmei. Hatalmas hajrára lesz szüksége a DVSC-nek, hisz jelenleg három ponttal a Kisvárda mögött a kiesést jelentő pozíciót foglalja el a tabellán.
Az elkövetkezendő összecsapásokon a lehető legtöbb pontot kell szereznie a Lokinak, elsőként a DVTK elleni keleti rangadón, melyet vasárnap 21.05 órakor rendeznek a Nagyerdei Stadionban. Hozzánk hasonlóan a borsodiak sincsenek túl jó formában, elmúlt négy bajnoki mérkőzésükből hármat elveszítettek és egy döntetlent értek el. Legutóbb a bronzéremért harcoló Puskás Akadémiát fogadták Diósgyőrben, ám a korai hazai vezetés után a felcsútiak megfordították az állást, megnyerve ezzel a mérkőzést.
Ami a Lokit illeti, mondhatni, szerencsétlen vereséget szenvedett a már biztos ezüstérmes MOL Fehérvár FC otthonában szerdán. Egészen a 83. percig gól nélküli döntetlennel álltak a felek, ám egy jobbról érkező szabadrúgást követően Futács Márkó robbant be és továbbított a hajdúsági kapu bal alsó sarkába. Csapatunkat újabb fájó pontvesztés érte, amellyel továbbra is komoly gödörben vagyunk, de jó lenne, ha a maradék találkozókon a biztató debreceni játék eredménnyel is párosulna.
Nemcsak a csapatnak, hanem természetesen a szurkolóknak is hatalmas szüksége lenne rá. A legutóbbi hazai, Diósgyőr elleni bajnokink mind a játékosok, mind pedig a fennállásnak akkor 25. születésnapját ünneplő SZUD számára emlékezetesre sikerült tavaly októberben. Közel hatezer néző előtt léptek pályára a csapatok, a fantasztikus hangulatot pedig Szécsi korai gólja koronázta meg. A második játékrész elején Márkvárt egyenlített, de a 65. percben – amikor egyébként már emberhátrányban futballoztunk – Tőzsér Dániel góljával ismét nálunk volt az előny, és meg is nyertünk a találkozót 2-1-re.
Érdekesség, hogy a DVTK elleni második, februári mérkőzésünkön is ugyanez a végeredmény született. Mirko Ivanovski révén már a 4. percben megszerezte a vezetést a hazai csapat, ám a 14. percben Adeniji, majd három perccel később Kinyik Ákos is betalált. Senki nem gondolta volna, hogy tizenhét perc leforgása alatt kialakul a végeredmény, de végül így lett, és három ponttal tértünk haza a cívisvárosba.
A két csapatnak az 58. egymás elleni meccse lesz a vasárnapi. Az örökmérleg elég nagy arányban felénk billen, 38-szor mi nyertünk, 9-szer a Diósgyőr, döntetlen tízszer született. A gólkülönbség 117-48 nekünk.
Mondani sem kell, nagyon fontos lenne tovább folytatni a borsodiak elleni remek mérleget, talán soha nem volt még akkora szükségünk a három pontra, mint most. Ráadásul a legfrissebb kormányrendelet szerint véget értek a korlátozások, ami azt jelenti, minden szék szabad a Nagyerdei Stadionban, így a bérletes helyeken felül nemcsak 1250 jegy értékesíthető, hanem mindegyik.
Kérjük szurkolóinkat, álljanak a csapat mögé, biztassák a játékosokat ebben a nehéz időszakban, hisz a Diósgyőr esetleges legyőzése talán az utolsó esélyünk arra, hogy jövőre is az élvonalban szerepeljünk!
Keleti rangadóra készül a Loki, melynek vezetőedzője, Kondás Elemér nyilatkozott a legutóbbi és az előttünk álló összecsapásról.
– A Fehérvár elleni találkozón a sorozatterhelés mellett azért is frissítettünk a kereten, mert nyolc játékosunknak négy sárgája volt, ráadásul Kinyik és Habovda sárga lapos eltiltás, Garba pedig kisebb térdsérülés miatt nem játszhatott. Két-három naponta vannak a meccsek, és a járvány miatt nem volt az igazi a csapatok felkészülése sem, de akik szerepet kaptak szerdán, megpróbáltak mindent megtenni, hogy jól szerepeljünk – emlékezett vissza a MOL Fehérvár FC elleni meccsre Kondás Elemér, aki már a DVTK elleni keleti rangadóra készül csapatával. – A lehető legerősebb kezdőtizeneggyel állunk ki vasárnap. Egyetlen célunk lehet, a három pontot begyűjteni, hisz fogynak a meccsek és minden egységre szükségünk van. Nem foglalkozunk azzal, milyen formában és állapotban van a Diósgyőr. Csak az lebeg a szemünk előtt, hogy nekünk mik a céljaink, és ezt mindenkinek át kell érezni. Ha a DVTK játékát nézzük, Hasani és Kiss révén gyors szélsői vannak, de kreatív futballista például Molnár, Rui Pedro és Márkvárt is. Egy dolog érdekel bennünket, hogy gólokat szerezzünk, hisz csak akkor tudunk nyerni!
Sorozatunkban olyan egykori kiváló játékosainkra tekintünk vissza, akik rendkívüli népszerűségre tettek szert a DVSC labdarúgóiként. Megtudhatjuk, visszavonulásuk után hogyan boldogultak mindennapjaikban, és miképpen viszonyulnak a mai modern futballhoz, mit ajánlanak a jövő nemzedékének.
A most 54 éves Liviu Goian a romániai Dés településen született, 28 éves koráig hazájában futballozott, aztán Debrecenbe hívták. A Lokinál 1993-től 2000-ig rúgta a bőrt, ezt követően vonult vissza az aktív labdarúgástól. A magyar csapatban 198 elsőosztályú mérkőzést és 9 nemzetközi találkozót mondhat magáénak amellett, hogy az 1998/99-es szezonban Magyar Kupa győzelmet ünnepelhetett. Részese volt a DVSC első bronzérmes csapatának, hétszer talált a kapuba, minden szezonban alapemberként számoltak vele.
Több, mint 200 hazai és nemzetközi találkozón szerepeltél a Loki mezében. Melyik meccsre gondolsz vissza a legszívesebben?
– Az első helyen nálam egyértelműen az 1999-es Magyar Kupa-döntő szerepel! Az egyik legszebb nap volt az életemben, nagy álmom teljesült azzal, hogy megnyertük a trófeát. A bajnokságban előtte már sok győztes meccset játszottam a Debrecennel, azonban ez mégis más volt.Egy másik kedves emlék, mikor 1993-ban debütáltam a Videoton ellen. Szünetben 1-0 volt az állás a vendég Fehérvárnak. Az én találatommal azonban a fordulást követően egyenlítettünk, majd a hajrában a győzelmet is megszereztük a szurkolók biztatása mellett.Alkalmanként sok mérkőzésből álló veretlenségi sorozatunk is volt, ezek nagy erőt adtak a csapatnak. Vissza tudom idézni, amikor sorozatban nyolc meccsen nem találtunk legyőzőre erős ellenfelekkel szemben.
Melyik rivális ellen szerettél leginkább pályára lépni a piros-fehér szerelésben?
– Lokistaként legerősebb ellenfelünk a Ferencváros volt. Örülök, hogy általában mindig jól játszottunk ellenük. Hazai pályán, ha jól tudom, mind a hét évben megvertük a Fradit, amikor piros-fehér szerelésben léptem pályára. Óriási volt a szurkolói küzdelem, mindig volt botrány, mikor a fradisták jöttek Debrecenbe. Örömmel töltött el, hogy szinte mindig teltház fogadott bennünket; ha még egy csapatot lehetne választani, az Újpest is egy nagyon jó alakulat volt. Mindig óriási küzdelmet vívtunk velük is. Nagyon szerettem, ha sok drukker buzdított minket, úgy gondolom, hogy a futball nézők nélkül hangulattalan.
Sokan Franz Beckenbauerhez hasonlították játékintelligenciádat. Sportszerű játékodra szívesen emlékezünk, például arra, hogy mindig a szabályos labdakihozatalra, védekezésre összpontosítottál, és nem a kemény vagdalkozásra.
– Úgy érzem messze álltam tőle, hogy hozzá hasonlítsanak. Örülök neki, és nagyon jólesik, hogy ennyire elismerték a játékomat a DVSC-nél. Korábban középpályás poszton is játszottam, lehet éppen ezért tudtam jól irányítani a labdát, amit hol a jobb, hol a bal lábammal rúgtam. Elég magasnak mondhatom magam, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy megszerezzem hátul a labdát szabálytalanság nélkül, amit a többiek felé próbáltam továbbítani. Büszke vagyok, hogy olyan csapattársaim lehettek, akikkel együtt mindezt meg tudtam valósítani.
Pályafutásod során mi motivált leginkább?
– Én a labdarúgást imádom, mindig is szerettem a focit. Motivált az, hogy az első osztályban szerepelhessek; mikor a Lokihoz jöttem, az NBI-ben sokszor játszottam. Hét évet töltöttem Debrecenben, ez szerencsére egészségben telt el, sikereim voltak ezzel a klubbal, a bajnokság harmadik és negyedik helyén is végeztünk. Én a focinak szenteltem mindent és a sportág viszonozta ezt a beleadott szeretetet. Nem a pénz volt a legfontosabb, a Magyar Kupa-döntőben például úgy léptem pályára, hogy nem tudtam mennyi prémiumot fizetnek, de nem is érdekelt. Profi futballistának mondhattam magam, aki azt csinálta, amit szeret. Nagyon kedveltem Debrecent, hihetetlenül szerettem a magyar első osztályt. Mikor visszavonultam, lehet, tudtam volna még valamennyit játszani, de nem akartam alsóbb osztályokban szerepelni. Az NBI-ben szándékoztam befejezni, ami meg is valósult.
A szurkolók körében nagyon népszerű játékos voltál, 2003-ban a legjobb idegenlégiósnak is megválasztottak a fanatikusok. Milyen volt velük a kapcsolatod? Vannak, akik még mindig keresnek?
– A szurkolókat mindig respektáltam, tudtam, egy csapat nem létezik nélkülük, a tiszteletet pedig úgy érzem viszonozták. Máshol még nem találkoztam olyanokkal, akik annyira szorítanának kedvenceikért, mint Debrecenben. Nem mindig szép az élet, de amikor kikaptunk, akkor is biztattak, ha nyertünk, akkor is velünk voltak, a szívüket kitették értünk. Éreztem, hogy szeretnek a drukkerek, mikor a városban sétáltam, sokan megállítottak, ez jó érzéssel töltött el. A kapcsolat megmaradt, velük a közösségi médián keresztül kommunikálok főleg.
A visszavonulásodat követően három évvel azt nyilatkoztad a DVSC honlapjának, hogy egy ruhagyár tulajdonosa lettél, emellett elkezdtél edzősködni, és szeretted volna, ha magasabb szinten is irányíthatnál csapatot. Mit sikerült megvalósítani céljaidból?
– Amikor visszatértem Romániába, a varroda volt az első üzletem. Nyolc évig kiválóan működött, aztán megszűnt. Mikor Debrecenben futballoztam, az egyetemen közben gépészmérnöki szakot végeztem, ezen kívül pedig még van egy gazdálkodás-menedzsment diplomám is. A varrodát követően egy építkezési céget hoztam létre. A focival kapcsolatban először egy megyei másodosztályú csapatnál kezdtem edzősködni, amely két év alatt két osztályt lépett feljebb, erre nagyon büszke vagyok. Az edzőiskolát befejeztem Romániában, ám elbizonytalanodtam fogok-e edzősködni. Végül a Bacau csapatának lettem az elnöke 2010-től négy évig. A klub 2014-ben megszűnt, azóta nincs munkám a labdarúgásban, de a futballban érintett barátaimmal gyakran beszélek.
Szerinted mi a különbség a magyar és a román labdarúgás között?
– Talán azt tudnám leginkább kiemelni, hogy a magyarok többet küzdenek a labdáért, a románok pedig most talán több tehetséges játékossal rendelkeznek.
Te még az Oláh Gábor utcai Stadionban futballoztál, de hat éve megváltozott a klub székhelye. Jártál már a Nagyerdei Stadionban?
– Nem jártam még benne, csak kívülről láttam. Debrecen városának lakói, a nagyszerű szurkolók, a focisták, a szakemberek mind megérdemlik ezt az impozáns létesítményt. Azonban az akadémiát és edzőközpontot már én is feltérképeztem, mivel 2014-ben a DVSC felkészülési meccset játszott Pallagon a Bacau együttesével, amikor elnök voltam ott.
Tartod-e a kapcsolatot valakivel egykori debreceni játékostársaid közül?
– A közösségi médián keresztül szinte mindenkivel szoktam beszélni. Nem tudok most egyszerre mindenkit felsorolni, mivel szerencsére sok régi ismerősömmel tartom a kapcsolatot, például Téglásival, Siklósival, Bernáthtal, Arannyal a mai napig jó barátok vagyunk, rendszeresen szoktuk egymást telefonon is keresni.
Milyen gyakran fordulsz meg Magyarországon?
– Az elmúlt húsz évben nagyon sokszor voltam az országban, valamikor évente többször is jöttem. Az utóbbi időben ritkábban tértem vissza, mivel van egy kisgyermekem és nem igazán tudtunk messze utazni a családdal. Legutoljára 2018-ban voltunk Salgótarjánban a DVSC öregfiúkkal egy jótékonysági gálán, amin a Real Madrid öregfiúk csapata is részt vett és nyerte meg a kupát. Nagyon jó volt a hangulat, óriási élmény volt ez számomra.
Mit lehet tudni a családodról? Vannak-e gyermekeid és milyen sportág iránt érdeklődnek?
– Egy fiam és három lányom van. A legidősebb gyermekem, Claudu 31 éves, ő 18 esztendős koráig futballozott, de egy sérülés miatt abbahagyta; pedig szerintem elég jól mozgott a pályán, volt hozzá tehetsége. Azután futballbíróként tevékenykedett. Még néhányan emlékezhetnek arra, mikor a legnagyobb lányom, Madalina Debrecenben jött a világra, jelenleg 25 éves. Az első házasságomból, még 14 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Anastasia, aki a kézilabdát nem olyan régen fejezte be. A második feleségemtől született Lisa, aki mindössze kétéves, nem tudjuk mi lesz belőle, de fizikailag úgy néz ki, minden adottsága megvan ahhoz, hogy sportolóvá váljon.
Mennyire követed figyelemmel a DVSC jelenlegi csapatának eredményeit? Miben tér el a mostani együttes attól, amelyben te is játszottál?
– Mindig megnézem a csapat eredményeit, naprakész vagyok minden évben, hogyan szerepel a Loki. A futball valamelyest megváltozott, de a mostani generáció ezzel együtt nőtt fel, vannak szép megmozdulásaik a pályán, az utóbbi időszak azonban sajnos mégsem úgy sikerült, mint a korábbi években. Az okát nem tudom, sajnálom, kíváncsi vagyok én is, hogy miért van a DVSC most ilyen helyzetben. Debrecenben én nem voltam ilyen szituációban, amikor itt játszottam, jöttek az eredmények. A második debreceni évemben bronzérmet értünk el, majd a Magyar Kupát is elhódítottuk. 2000-ben felhagytam a labdarúgással, az utánam lévő nemzedék pedig még több kupát nyert, rendkívül eredményes focit produkált. Teljes szívemből remélem, hogy a DVSC továbbra is az NB I-ben marad.
Milyen tanácsot adnál a most pallérozódó fiatal futballistáknak?
– Aki futballistává szeretne válni, maximálisan szeresse a focit. Aki nem él a sportágért, abból nem lehet profi játékos. Mentálisan és fizikailag fel kell készülni ahhoz, hogy jó futballista legyen belőlük. Igazából a mostani fiatalok gyakran használják az internetet, ennek következtében nem játszanak annyit az udvaron, mint ahogyan tettük azt régen. Talán jobb lenne nekik is, ha egymással többet rúgnák a labdát szabadidejükben. Aki focista akar lenni, adjon bele mindent! De ez nemcsak a labdarúgásban van így, hanem az élet minden területén; amit nagyon el akarunk érni, tenni kell érte! – tanácsolta egykori kitűnő játékosunk, Liviu Goian, akivel reméljük, hamarosan személyesen is találkozunk a DVSC valamelyik mérkőzésén a Nagyerdei Stadionban.
Magyarország kormánya június 18-i hatállyal megszüntette a koronavírus-járvány okozta vészhelyzetet, melyet követően a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége egyeztetett a labdarúgásban bevezetett szabályokról, és döntést hozott azok eltörléséről – írja az mlsz.hu.
Nem maradnak érvényben a május 28-tól bevezetett, a stadionok lelátóit és a mérkőzések megrendezését érintő szabályozások, ami azt jelenti, hogy a szervező kluboknak mostantól lehetőségük nyílik a lelátók korlátozások nélküli megnyitására.
Az MLSZ ugyanakkor felhívja a figyelmet a higiéniás és egészségügyi előírások, ajánlások alkalmazásának fontosságára, valamint a sportpályákon a megfelelő viselkedés betartására, a járvány terjedésének megakadályozása a továbbiakban is közös felelősségünk.
Ez tehát azt jelenti, hogy vége a tilalomnak, minden szék szabad, így mostantól a bérletes helyeken felül nemcsak 1250 jegy értékesíthető, hanem mindegyik.
Csapatunk hátralévő két hazai – a vasárnap esti Diósgyőr, és a jövő hétvégi Paks elleni – összecsapására is korlátozások nélkül várjuk a Loki-szurkolókat a Nagyerdei Stadionba!
A tízéves kor alatti gyerekeknek ezentúl nem szükséges a jegyvásárlás!
A DVSC Futball Zrt. vezetősége és labdarúgói hálás köszönetet mondanak Debrecen és Hajdú-Bihar megye minden egészségügyi dolgozójának a koronavírus okozta járvány idején kifejtett áldozatos munkájukért, mindazért, melyet a veszélyhelyzet ideje alatt többek között a labdarúgócsapatunkért is tettek.
A vezetőség és a csapat egyúttal szeretettel meghívja a Loki hétvégi, hazai mérkőzésére az egészségügyben dolgozókat, akiknek ingyen biztosítja a találkozó megtekintését a Nagyerdei Stadionban.
A Diósgyőr ellen, június 21-én, vasárnap 21.05 órakor kezdődő összecsapásra a kórházakban, rendelőkben, egészségügyi intézményekben dolgozó orvosok, ápolók, asszisztensek, az általuk kiválasztott helyre (kivéve VIP-szektorok) szóló díjtalan belépőjegyüket a stadionban található DVSC ajándékboltban vehetik át orvosi igazolványuk, vagy működési nyilvántartási igazolványuk felmutatása mellett.
A DVSC labdarúgócsapata 1-0-s vereséget szenvedett a MOL Fehérvár FC vendégeként szerda este a MOL Aréna Sóstóban. A meccs félidejében beálló középpályásunk, Bódi Ádám a lefújást követően a levonuláskor piros lapot kapott Vad II. István játékvezetőtől.
A Magyar Labdarúgó Szövetség játékvezető bizottsága megvizsgálta az esetet és úgy döntött, játékosunkat három NB I-es mérkőzésre tiltja el.
A végéhez közeledik az NB I, mindössze három meccs van már csak hátra a bajnokságból.
Június 24-én, jövő héten szerdán fontos találkozó vár ránk, hisz a Mezőkövesd-Zsóry otthonában lépünk pályára az utolsó előtti fordulóban.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Versenybizottsága elkészítette a 32. játéknap pontos beosztását, melyből kiderül, hogy 16.55 órától játszunk Mezőkövesden.
A találkozót az M4 Sport élőben közvetíti.
A szezon utolsó Loki-meccsének – melyen a Paksot fogadjuk a Nagyerdei Stadionban – egyelőre nem tette közzé a hivatalos kezdési időpontját az MLSZ.
Kondás Elemér hat helyen változtatott a Loki összeállításán a szombati, Puskás Akadémia elleni csata óta. Kinyik és Habovda eltiltás miatt maradt ki, Bódi, Ferenczi és Adeniji csak a kispadon kapott helyett, a szezon végén búcsúzni készülő csapatkapitányunk pedig itthon maradt. Mondani szokás; nincsenek tartalékok, egy NB-I-es keretben mindenkinek meg kell „ütnie” a színvonalat, azaz, aki pályára lép, tegye ki a lelkét a játéktérre, érezze a felelősséget! Ebben a hitben futott ki csapatunk a játéktérre, míg a „Vidinél” Carillo mester kinyilatkozta, hogy ha valakit nem motivál a Loki elleni meccs (hiszen kedden eldőlt, hogy a Fehérvárnak már nincs keresni valója az ismét bajnok Fradival szemben), akkor menjen haza. A házigazdák is változtattak, a visszavonulásra készülő, válogatott Juhász Roland kapott ismét bizalmat a védelemben. Ismerve az ellenfelek pozícióját a tabellán; az oddsok a MOL mellett szóltak, vagyis a Fehérvár győzelmét ajánlották a fogadóknak.
Első félidő:
9.p.: Hangya baloldali beadása meglepte Barnát, akinek mérkőzés hiányból adódó labdakezelési hibája miatt a játékszer épphogy a bal kapufa mellett hagyta el a pályát, szögletre jutva.
26. p.: lendületes debreceni kontrával Trujic futott fel a bal szélen, 14 méterről meglőtt labdája Stopira mellett a kaput is elkerülte. Első kecsegtető helyzetünk volt.
29.p.: Hangya baloldali beadását Hodzics lefejelte a bal kapufa tövéhez, szerencsére kívülre.
30.p: Nego tálalt balra Nikolicshoz, akinek beadása elsuhant védőink között, szerencsére a fehérvári támadók középen lemaradtak az akcióról.
32.p: balról becsavart labdát Pávkovicsék csak szemmel kísérték a játéktéren túlra úgy, hogy közben Fiola és Kosicky összefutott és a földre huppant. Aztán feltápászkodtak.
45.p: Balról beívelt labdát Stopira fejelte mellé az ötösről.
Második félidő:
56. p: bal oldali beadásból Juhász a felső lécre fejelte a labdát!
57.p.: Varga Kevin remekül belőtt labdáját Adeniji az ötösről a kapu közepére fejelte, Kovácsik bravúrral ütötte ki szögletre! Gól lett volna, ha támadónk valamelyik felső sarkot választja!
60.p.: Petriak ívelt szögletét Stopira fejelte le a földre, a labdát éppen Kosicky kezébe.
64.p.: Nikolov 17 méterről, centiméterekkel a jobb vinkli mellé csavarta a játékszert.
83.p.: Houri jobbról, a 16-oson kívülről belőtt szabadrúgásába Futács a rövid saroknál belepiszkált és a labda a háló bal alsó sarkában kötött ki. 1-0.
89.p.: Adeniji bombázott fölé.
93.p.: Kovács középről, 16 méterről fölé célzott.
Értékelés:
A házigazdák az első pillanattól beszorították a mieinket a 16-osunk környékére. A 20. percre 6-0 volt a szögletarány a MOL javára, de a piros-kékek nem tudtak igazán gólveszélyes helyzetet kialakítani. Az első ivószünetig csak poroszkáló labdavezetéssel elért meddő hazai mezőnyfölény jellemezte a találkozót. A Fehérvár utána is szüntelenül szőtte támadásait, térfelüket akár locsolni is lehetett volna, olyan ritkán jutottunk át az oldalukra. Mi viszont ha nem is kimondottan szervezetten, de mindenképpen önfeláldozóan és hatékonyan védekeztünk hangpárbajt uraló szurkolóink szüntelen biztatásával kísérve.
A második félidőre a házigazdák sérülés miatt egy helyen cseréltek, mi pedig erősítés céljából kettőn. Felpörgött a mérkőzés, mint ahogy a szél és az eső is, a locsolást a természet megoldotta. Előbb Juhász, majd a másik oldalon Adeniji fejelhetett volna a hálóba, de egyiket a felső léc, a másikat pedig az ellenfél kapusa fosztotta meg a gólörömtől. A 70. percre 12:2-re nőtt a szögletarány a Fehérvár javára. Gyorsabb volt a játék, de töredezett. Az időjárással a támadások is megélénkültek, főleg a MOL részéről, de a mieinket a hősies védekezés jellemezte. A Fehérvár általában a szélről belőtt labdákat erőltette, de azok vagy célt tévesztettek, vagy a mieink kivágták őket a kapunk előteréből. Kivéve egyszer nem.
Már csak hét perc volt hátra a kilencvenből, amikor a nagy fehérvári nyomás góllá érett. A kedvenceiket rendületlenül bíztató szurkolóink és csapatunk is megérdemelte volna a döntetlent, de valahogy végig érezni lehetett, hogy a házigazdák egyre szaporodó helyzete közül valamelyik góllá érhet. Utána a mieink mindent egy lapra tettek fel, több támadást vezettek, Adeniji lábában volt az egyenlítő gól, de a rossz irányzék miatt a labda célt tévesztett.
Sportszerű, harcos, férfias mérkőzésen nem érdemeltünk vereséget.
MOL Fehérvár FC-DVSC 1-0 (0-0)
Székesfehérvár, MOL Aréna Sóstó, 1812 néző. Vezette: Vad II (Buzás, Márkus)
Csere: Hangya h. Vinicius a szünetben, Hodzic h. Futács, Fiola h. Nikolov és Pátkai h. Funsho a 61.p., Petriak h. Kovács I. a 86.p., illetve Kusnyir h. Bódi és Trujic h. Adeniji a szünetben, Milunovics h. Szécsi a 74.p., Kundrák h. Baráth a 87.p. Csősz h. Belényesi a 89.p.
Hamarosan véget ér az OTP Bank Liga 2019/2020-as szezonja, együttesünk már csak mindössze két hazai mérkőzésen lép pályára. Az elsőt június 21-én, vasárnap 21.05 órától játsszuk a Nagyerdei Stadionban, ahol a Diósgyőrt fogadjuk a keleti rangadón.
A mérkőzésre június 17-én, szerdán 10 órától kaphatók a belépők elővételben kedvezményes árakon online, a www.nagyerdeistadion.hu oldalon és személyesen a DVSC Ajándékboltban.
Mint ismert,vége a tilalomnak, minden szék szabad, így mostantól a bérletes helyeken felül nemcsak 1250 jegy értékesíthető, hanem mindegyik.
Csapatunk hátralévő két hazai – a vasárnap esti Diósgyőr, és a jövő hétvégi Paks elleni – összecsapására is korlátozások nélkül várjuk a Loki-szurkolókat a Nagyerdei Stadionba!
A tízéves kor alatti gyerekeknek ezentúl nem szükséges a jegyvásárlás!
A 41 esztendős Vad II. István vezeti a szerdán 19 órakor kezdődő MOL Fehérvár FC-DVSC bajnoki mérkőzést. A bíró két segítője Buzás Balázs és Márkus Tamás lesz.
A fővárosi játékvezető 2018 nyarán vezetett legutóbb mérkőzést a Lokinak, mégpedig annak a szezonnak az első fordulójában, amikor a Puskás Akadémiával csaptunk össze. A végig kiélezett meccset végül Ezequiel Calvente góljával 1-0-ra megnyertük a Pancho Arénában.
Azt megelőzően 2018 áprilisában találkoztunk vele, amikor szintén a felcsúti stadionban játszottunk, ám akkor a Videotonnal, amely 1-0-s győzelmével otthon tartotta a három pontot.
– Az a minimum, hogy szenvedéllyel, akarattal és alázattal futballozzanak a játékosok. Jól játszottunk a Puskás Akadémia ellen, szép támadásokat vezettünk, de sajnálom, hogy nem tudtunk nyerni, mert megvoltak a lehetőségeink – nyilatkozta Kondás Elemér, aki áttért a szerdai bajnokira. – Azt gondolom, a Fehérvár az NB I egyik legjobb csapata, ráadásul nagyon jó játékosállománnyal rendelkezik. Biztos, hogy hazai pályán nyerni szeretnének, de nekünk is minden pontra szükségünk van, remélhetőleg eredményesek tudunk lenni. Figyelni kell főként a székesfehérváriak azon futballistáit, akik képesek eldönteni egy-egy meccset, emellett elszánt játékot kell hoznunk, melyet már most a legutóbbi hazai meccsünkön is tapasztaltam. Örültem neki, hogy a labdarúgók próbáltak mindent megtenni azokból, melyeket a rövid idő alatt gyakoroltunk.
