Egészen elképesztő gyűjteménnyel rendelkezik a 69 esztendős Oláh Imre, akiről nyugodtan kijelenthetjük, a DVSC labdarúgócsapatának egyik legnagyobb rajongója.
Ötven éve jár a Loki meccseire a törzsszurkoló, aki évtizedek óta ugyanazt a helyet foglalta el már az Oláh Gábor utcai stadionban, és most a Nagyerdei Stadionban is.
A Mandiner által készített videóban megismerhetjük Oláh Imrét, aki többek között bemutatja a DVSC-vel kapcsolatos hatalmas ereklyegyűjteményét.
Imre bácsit természetesen rosszul érintette a Loki másodosztályba való kiesése, de mint elmondta, továbbra is a csapat mellett áll, és a jövőben is a helyszínen buzdítja majd kedvenceit.
A Szatmári Csaba vezette kis Loki szerdán a DEAC ellen már játszott egy felkészülési mérkőzést Pallagon, ahol egy félidő után magabiztos, kétgólos előnnyel vezetett. A második játékrészre teljes sort cseréltek a felek, nálunk már több U19-es fiatal is pályára lépett, majd a hajrában szerzett két, pontrúgást követő DEAC-góllal 2-2-es döntetlen született.
Hogy a DVSC II játékosai minél jobb állapotba kerüljenek az NB III-as szezonkezdetre, szombat délelőtt újabb edzőmérkőzésen léptek pályára a Borsod megyei, első osztályban szereplő élcsapata, a Hidasnémeti ellen.
Hatalmas hőségben indult kilencvenperces útjára a labda a Debreceni Labdarúgó Akadémia centerpályáján. A meccs korai periódusában több komoly gólszerzési lehetőség is adódott a mieink előtt, de hol a vendég védők, hol a kapufa mentette meg ellenfelünket. Aztán a játékrész közepén szinte a semmiből, első lehetőségéből megszerezte a vezetést a hidasnémeti alakulat, a találat mondhatni hidegzuhanyként érte labdarúgóinkat a nyári forróságban.
Szatmári Csaba fiai rögtön nagyobb fokozatra kapcsoltak, melynek meg is lett az eredménye, az első félidő lefújásáig Juhász Martin, Sármány Kristóf és Tordai Balázs is betalált, így 3-1-el vonultak szünetre a csapatok.
A második félidő hasonló gólzáport hozott, hisz Girdán Levente kétszer, Tonhaizer Ferenc és Nikitscher Tamás pedig egyszer-egyszer volt eredményes, míg a másik oldalon egy büntetőből szépített ellenfelünk. A végeredmény tehát 7-2 lett a kis Loki javára, amely továbbra is veretlen az idei felkészülési edzőmeccseken.
– A nagy meleg ellenére mindent megtettek a futballisták, bár nem volt olyan jó a játékunk, mint a szerdai, DEAC elleni edzőmeccsen. Elérte a célját a találkozó, hisz hét gólt sikerült lőnünk egy jól szervezett csapatnak – értékelte a látottakat a lefújást követően a DVSC II. vezetőedzője, Szatmári Csaba.
Edzőmeccs
DVSC II. – Hidasnémeti 7–2 (3-1)
DVSC II: I. félidő: Kertész D. – Tordai, Kovács R., Gellén, Mezei – Talpalló, Sárosi, Szabó Á., Juhász – Bökönyi, Sármány. II. félidő: Kosztyu – Jankelic, Kovács G., Pelles, Bene – Girdán, Mező, Csatári, Fűzfői – Nikitscher, Tonhaizer.
Folyamatosan zajlik a cívisvárosiak felkészülése a három hét múlva induló NB II-es szezonra.
Mint minden alapozás során, a DVSC labdarúgóin ezúttal is elvégezték az ilyenkor szükséges orvosi vizsgálatokat a Nagyerdei Stadionban található Sportdiagnosztikai, Életmód és Terápiás Központban.
Csütörtökön és pénteken kis csoportokban érkeztek a játékosok a stadionhoz, ahol először három alap, biztonságossági célokat szolgáló vizsgálaton, vérvételen, EKG-n és testösszetétel-mérésen estek át. Ezt követően labdarúgóink alap állóképességét és az egyes izmok erejét is megvizsgálták.
A Debreceni Egyetem Sportorvosi Tanszékének vezetője, Professzor dr. Szántó Sándor elmondta, céljuk, hogy a futballisták a jövőben még sűrűbben essenek át hasonló vizsgálatokon.
Sorozatunkban olyan egykori kiváló játékosainkra tekintünk vissza, akik rendkívüli népszerűségre tettek szert a DVSC labdarúgóiként. Megtudhatjuk, visszavonulásuk után hogyan boldogultak mindennapjaikban, és miképpen viszonyulnak a mai modern futballhoz, mit ajánlanak a jövő nemzedékének.
A jelenleg 60 éves Benyó Sándor Balassagyarmaton született, a Honvédban kezdett futballozni, aztán Debrecenbe szerződött. A DMVSC sárga-kék szerelésében 114 bajnoki találkozón és két nemzetközi mérkőzésen játszott 1984-től 1989-ig, majd a következő szezont egy másik debreceni klubnál, a már megszűnt Kinizsinél töltötte. A Szuszi becenévre hallgató egykori támadónk tartalmas pályafutást tudhat maga mögött, a magyar labdarúgás minden berkét bejárta, futballozott első, másod-, valamint harmadosztályban is. A cívisvárosi éveken kívül játszott még a Honvédnál, Tatabányán, Kabán és Püspökladányban is, profi labdarúgó karrierje során 63-szor sikerült az ellenfél kapujába találnia.
Miért igazolt annak idején a fővárosból a DMVSC-hez?
– Az 1981/82-es szezont a Honvédnál töltöttem, de egy idő után nem tudtam abba a csapatba bekerülni, amely később zsinórban három bajnoki címet ünnepelhetett. A másodosztályú DMVSC 1984-ben keresett meg;úgy gondoltam Debrecenben minden körülmény adott volt ahhoz, hogy jól érezzem magam, ezáltal eredményesebb is leszek. A DMVSC gárdájában több játéklehetőséget biztosítottak, a cél pedig az NB I-be jutás volt. Bizonyítani akartam, hogy vagyok olyan jó futballista, aki befér a csapatba és segíteni tud visszakerülni az első osztályba. Motivált, hogy Kerekes Gyuri kis ideig csapattársam lehetett, illetve Magyar Balázzsal, Magyar Zsoltival és Jankovics Sanyival sokáig szerepelhettem csatár pozícióban.
Mely mérkőzés jut először eszébe a debreceni érából?
– Az egyik legkedvesebb emlék számomra, mikor 1984-ben az Eger együttesével az első osztályba való kerülésért harcoltunk. Abban az évben velük szemben ment legjobban a játék, a régi Nagyerdei Stadionban két gólt lőttem nekik és ezzel nyertünk. A feljutás sikerült, az NB I-ben sok nagyszerű rangadón játszottunk; következő évben már rögtön a második helyet foglaltuk el a tabellán a Videoton mögött, de tavasszal egy rossz széria miatt hátrébb végeztünk.
Kikre gondol vissza legszívesebben?
– A régi csapatból sok emberrel tartom a kapcsolatot, ami annak is köszönhető, hogy remek barátokra tettem szert Debrecenben. Dan Lacival és Takács Barnával sűrűn beszélek, de Horváth Bélával is szoktam találkozni. Supka Attila az edzőtáborokban a szobatársam is volt, Magyar Zsolton és Bücs Zsolton kívül vele is tartom a kapcsolatot. Később is összejártunk focizni kispályán a hajdani társakkal, akikkel azóta az ország különböző pontjain élünk.
Az 1994/95-ös idény után végleg szögre akasztotta a stoplist. Sokat változott azóta a magyar labdarúgás?
– A visszavonulásom után a Mikepércs csapatát irányítottam még játékos-edzőként, majd 2000-től két éven át a debreceni női futballcsapat trénere voltam.Ezt követően csak külső szemlélőként figyeltem az eseményeket. Hat éve Németországba költöztem, így egy ideig csak felszínesen követtem a hazai futballt, az eredményeket ennek ellenére minden forduló után megnéztem. Az edzésmódszerek teljesen megváltoztak, az orvostudományt sokkal inkább igénybe veszik. A bajnokság összképét tekintve változó iramú meccseket láthatunk, vannak erősebb és gyengébb színvonalú találkozók.A magyar válogatott meccseit mindig nézem, hol jobban jöttek az eredmények, hol pedig pech-szériába kerültünk. Úgy gondolom, mindenképpen jobb lenne, ha a klubcsapatokban a futballisták több játéklehetőséget kapnának nemzetközi színtéren. Örülnék, ha az elhalasztott labdarúgó Eb-pótselejtezőn nyernénk és megint Európa legjobbjai között szerepelhetnénk. Kíváncsian várom, hogy Gulácsiék mire lesznek képesek, magyarként csakis értük szoríthatok.
Milyen volt a viszonya a debreceni szurkolókkal, akik a mai napig emlegetik?
– Rengeteg ember ismert a városban, ha rám köszöntek az utcán, tisztelettel visszaköszöntem, szóba elegyedtem velük. Sokan támogattak bennünket annak idején, zöldségesek, tanárok is voltak közöttük, az élet más területeiről a futball körülgyűltek össze. A mérkőzések után a drukkerekkel gyakran megbeszéltük a történteket, olyanok is voltak, akikkel közeli kapcsolatban álltunk. Szerettek, sokat ajnároztak bennünket, néha meg mikor az eredmények nem jöttek, szidtak, a sárba tapostak volna, de egy profi futballistának ezzel együtt kell élnie. Összességében nagyon sokat köszönhetünk nekik, mindig buzdítottak, motiváltak, próbáltunk nekik is bizonyítani.
Milyen gyakran látogat el Debrecenbe?
– Egy évben általában kétszer-háromszor visszatérek Debrecenbe, sokáig egy házam is volt, amit egy idő után eladtam. Utoljára három hete jártam ott, egy héten át nosztalgiáztam. Találkoztam ismerőseimmel, barátaimmal, meglátogattam Takács Barnát és Dan Lacit.A stadion avatójára meghívtak 2014-ben, azóta is sokszor invitálnak a Loki mérkőzéseire. Idén végre eljutottam a Puskás Akadémia elleni találkozóra, melynek fantasztikus volt a hangulata. Szép az új stadion, régebben sok néző arra panaszkodott, hogy a lelátó távol van a pályától, de ma már ők is elégedettek lehetnek.
Hogyan telnek jelenleg mindennapjai?
– Németországban hat éven át az építőiparban dolgoztam, leégett- vagy régi házakat hoztunk helyre. Terveim között szerepel, hogy hamarosan visszatérek a munkába, egy-két évig még szeretném folytatni, azonban a koronavírus-járvány terjedése miatt kivárok. Jelenleg Nógrád megyében, Érsekvadkerten élek azon a helyen, ahol felnőttem. Családom nincs, elváltam, azóta nőtlen vagyok. Édesanyám tavaly hunyt el, édesapám pedig már régebben. Öcsémmel gyakran találkozom, mivel családjával éppen a szomszédban lakik. A futball szeretete továbbra is megmaradt, keddenként a lakóhelyemen pár emberrel le szoktam járni a pályára, ami manapság már eléggé elfáraszt. Sajnos öregszem, már hatvan éves vagyok.
Az 1983/84-es szezonban Ön is tagja volt annak a Lokinak, amely a másodosztályból feljutott az elsőbe. A DVSC-re ősztől hasonló feladat vár. Mit tanácsol a maiaknak?
– Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a mostani csapatnak bennmaradnia az első osztályban, pedig szívből szurkoltam nekik. Össze kell szorítani most a fogukat és mindent meg kell tenni azért, hogy minél hamarabb visszajussanak az élvonalba. Mind az edzéseken, mind a meccseken nyújtsák azt, ami csak a csövön kifér, a magánéletben pedig törekedni kell a kiegyensúlyozottságra, mellőzzék a bohém életet. Sok korábbi élvonalbeli klub van jelenleg az NB II-ben, így erős csapatokkal kell majd szembenéznie a Lokinak. Mindig oda kell figyelni, küzdeni, hajtani, aminek eredményei előbb-utóbb megmutatkoznak. Dolgozzanak töretlenül, minél jobban értsék meg egymást a pályán, mert a mérkőzéseken másodpercek töredéke alatt kell jó döntéseket hozni.A támadók helyezkedjenek jól és igyekezzenek minél több helyzetet értékesíteni.Remélem, hogy a DVSC hamarosan ismét az NBI-ben szerepelhet – zárta gondolatait bizakodóan az egykori közönségkedvenc, Benyó Szuszi.
Sötét foltnak érzi pályafutásában a kiesést Varga Kevin, a DVSC szélsője, aki azon a véleményen van, hogy csapatának bajnoki címet nyerve kell visszajutnia az élvonalba.
– Feldolgozta már, hogy a DVSC a következő idényt csak az NB II-ben kezdi el? – Ehhez időre van szükség, s talán nem is lehet teljesen megemészteni a történteket – felelte a debreceniek 24 éves, egyszeres válogatott szélsője, Varga Kevin. – Nyilván eddig is tisztában voltam vele, mely csapatok alkotják az NB II mezőnyét. Lassan most már tudatosul bennem, kik ellen játszunk a következő bajnoki idényben. Egy biztos, a második vonalban éppúgy el kell végezni a munkát, mint a legjobbak között. A mérkőzéseknek éppúgy tétjük van, ráadásul kevés a botlási lehetőség. A DVSC-nek az NB I-ben a helye, sőt, ha lehet, bajnoki címet nyerve kell visszajutnia.
– Hallani olyan hangokat, amelyek szerint centiken múlt a Loki bennmaradása, hiszen a Paks elleni utolsó bajnoki hajrájában a kapufa és a léc is a vendégekkel volt. Más azt mondja, azon „ment el” az idény, hogy a tizennégy ponttal sereghajtó Kaposvári Rákóczi a pontjai felét a Debrecen ellen szerezte. Nem gondolja, hogy ennél azért bonyolultabb a történet? – Nyilván segíthetett volna bennünket az utolsó fordulóban a kapufa, és az is tény, hogy ha csak háromból egyszer legyőzzük a Kaposvárt, most nem a kiesésünkről beszélnénk. Ám ebben a történetben túlzottan sok a ha és a volna – a futballban ezek nem játszanak. Tavaly, amikor bronzérmesek lettünk, szinte minden sikerült, a mostani idényben viszont minden visszafelé sült el. Éppen a napokban láttam egy tabellát, amely azt mutatta, az utolsó néhány fordulóban a kiesés elől menekülő csapatok milyen jól szerepeltek, mekkorát hajráztak. Senki sem gondolta volna előzetesen, hogy harminckilenc ponttal nem lehet megkapaszkodni a mezőnyben.
– Emlékszik eseményre vagy mérkőzésre, amely egyértelműen jelezte, a DVSC-nek a bennmaradásért kell küzdenie? – Sokkal ért fel, amikor a bajnokság harmadik körében a Rákóczi a mérkőzés hajrájában egyenlített ellenünk, és csak egy pontot szereztünk hazai pályán. Talán akkor szembesültünk végérvényesen azzal, hogy a hátralévő meccseken az életünkért, a bennmaradásért játszunk. Óriási nyomás nehezedett ránk, de a Puskás Akadémia elleni döntetlen erőt adott, a Diósgyőr legyőzéséből energiát nyertünk, és miután Mezőkövesden is győztünk, éreztem, bárhogy is állunk fel az utolsó fordulóban a Paks ellen, hiába vannak eltiltottjaink, nem eshetünk ki. A záró fordulóban úgy ültem fel a lelátóra, hogy biztosan nyerünk, és akkor sem éreztem, hogy gond lehet, amikor hátrányba kerültünk. Amikor egyenlítettünk, tutira vettem, begyötörjük a győztes gólt. Nem így lett.
– Meg tudja fogalmazni, mit érez a kiesés pillanatában egy debreceni labdarúgó, aki sárga lapos eltiltása miatt csak a lelátóról követheti figyelemmel a csapata sorsáról döntő találkozót? – Igazi ürességet. Csak néztem magam elé, láttam, hogy a szurkolóink berohannak a pályára, de gondolataim nemigen voltak akkor. Nem sokkal később azokkal a társaimmal, akik szintén kihagyták a meccset, bementünk az öltözőbe, néztünk a semmibe, nem tudtuk felfogni, mi is történt velünk. Tragédia, hogy ez megeshetett a klubbal. A kiesés még akkor is sötét foltként marad meg pályafutásunkban, ha azonnal visszajutunk az élvonalba. Amikor tavaly nyáron az Európa-ligában léptünk pályára, rengetegen voltak kíváncsiak ránk, és bár nem volt kimondva, hogy újra a harmadik helyre kellene odaérni, megint át akartuk élni az érzést, amelyet a nemzetközi meccsek adnak. Nehéz feldolgozni, hogy milyen messzire kerültünk ettől, egy évvel később már a kiesésről beszélünk, holott a játékoskeretünk nem nagyon változott.
– Debrecenben marad? – A kiesés elindított egy folyamatot, többek között tulajdonosváltás is történt a klubnál. A vezetők a keret kialakításán, megerősítésén dolgoznak. Nekem élő szerződésem van, és úgy tudom, hogy a csapat jelentős része a következő idényre is együtt marad.
A DVSC NB III-as csapatával kezdte meg a nyári felkészülést a saját nevelésű középpályásunk, Bényei Ágoston, aki a kis Loki DEAC elleni edzőmeccsén kezdőként lépett pályára szerda délután a pallagi edzőcentrumban. A negyvenöt percet pályán töltő tehetség végig lelkes, bátor és agilis teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet.
– Nagyon jól éreztem magam a pályán és azt gondolom, jól is ment a játék. Voltak hibáim, melyeken sokat gondolkoztam azóta, és természetes próbálom minél előbb kijavítani őket – fogalmazott a 17 esztendős, korosztályos válogatott futballista. – Az első játékrészben úgy tűnt, jobban játszunk, mint a DEAC, ez helyzetekben, két kapufában és két gólban is megmutatkozott. A szünetben azt kérte Szatmári Csaba vezetőedző a második sortól, amit mi nyújtottunk az első félidőben, így ez számunkra egy nagyon jó visszajelzés volt.
A kis Lokival kezdte a másfél hete tartó alapozást Bényei, aki csütörtök reggel már a felnőttcsapattal tréningezhetett. – Nagyon örültem, amikor jelezték, hogy a második csapattal készülhetek a nyártól, azt gondolom, ez volt a következő lépcsőfok számomra. Az eddigi edzések után azt mondhatom, sokkal jobb erőnléti állapotban vagyok és egyre jobb formába lendülök. Az pedig, hogy a mai nap az első kerethez jöhettem edzeni, még nagyobb örömöt okoz. Nagyon vártam ezt a pillanatot, hisz nem voltam még a felnőttcsapatnál. Igyekszem megragadni a lehetőséget és élni vele. Tizenhét esztendős vagyok, ilyen korban nem csak Magyarországon, de külföldön is sok futballista bemutatkozik akár az első, akár a másodosztályban. Úgy érzem, eljött az én időm.
Az ifjú tehetség természetesen a helyszínen szurkolta végig a DVSC Paks elleni szezonzáróját, de mint elmondta, őt is megrázták a történtek. – Szóhoz sem jutottam a lefújást követően. Nagyon bízom benne, hogy egy év múlva ismét az NB I-ben szerepel majd a Loki, akár az én segítségemmel, közrejátszásommal. A DVSC-nek egyértelmű, hogy az első osztályban a helye, amennyiben megkapom a lehetőséget, mindent megteszek, hogy visszajussunk az élvonalba.
Javában zajlik a Szatmári Csaba vezette DVSC II. felkészülése az NB III-as szezonkezdetre. Szerda délután a városi rivális DEAC együttese látogatott a Debreceni Labdarúgó Akadémiára, ahol egy edzőmeccsen összecsaptak a felek.
Remekül kezdett a kis Loki, amely tizenkét perc elteltével kétszer is betalálhatott volna, de mind a két alkalommal kapufán csattant a labda. A vezető gólunkra azonban nem kellett sokat várni, az első játékrész közepén Sármány Kristóf talált be. Nem sokkal később megdupláztuk előnyünket, Burai Erik szemet gyönyörködtető egyéni teljesítménye után Talpalló Norbert volt eredményes.
A második játékrészre teljes sort cseréltek a csapatok, nálunk ekkor már több U19-es labdarúgónk játszott. Sokáig úgy tűnt, nem változik az összecsapás végeredménye, de az utolsó tíz percben a vendégek előbb egy szabadrúgást követően szépítettek, majd egy büntetőből kiegyenlítettek.
– Úgy gondolom, elégedett lehetek a látottakkal, főleg az első félidővel. Kétszer is eredményesek tudtunk lenni, jól zártuk a területeket, jól védekeztünk és jól támadtunk – fogalmazott a DVSC II. vezetőedzője, Szatmári Csaba. – A második játékrészben sok fiatallal álltunk fel, de ők is megállták a helyüket. Összességébe véve csak jókat tudok mondani a csapatomról. Bízom benne, hasonló játékkal a bajnokságban is eredményesek tudunk lenni.
Edzőmeccs
DVSC II. – DEAC 2–2 (2-0)
DVSC II: I. félidő: Hrabina – Lakatos B., Kovács R., Gellén, Mezei – Talpalló, Sárosi, Bényei Á., Juhász – Burai, Sármány. II. félidő: Kertész D. – Tordai, Kovács G., Mező P., Bene – Jankelic, Nikitscher, Szabó Á., Fűzfői – Bökönyi, Girdán
A DVSC II. következő felkészülési mérkőzését július 11-én, szombaton 10.30 órától játssza a Debreceni Labdarúgó Akadémián, az ellenfél pedig a Borsod megyei I. osztályban szereplő Hidasnémeti lesz.
Javában zajlik a DVSC felkészülése az augusztus 2-án kezdődő NB II-es szezonra. Eldőlt, hogy együttesünk az elkövetkezendő három hét alatt négy edzőmérkőzést játszik majd.
Július 15-én az NB III Keleti csoportjában szereplő Tiszaújváros otthonában vendégszerepelünk, majd négy nappal később, július 19-én a szintén másodosztályú DEAC-ot látjuk vendégül a Debreceni Labdarúgó Akadémián.
Július 22-én az NB II-es Békéscsaba jön Pallagra, míg július 25-én a Kisvárdát fogadjuk, ám annak a találkozónak a helyszíne még kérdéses.
A Debreceni Labdarúgó Akadémián rendezendő felkészülési meccsek zárt kapusak lesznek.
Mindössze három hét áll a DVSC vezetőedzőjének, Kondás Elemérnek a rendelkezésére, hogy felkészítse csapatát az augusztus 2-án induló NB II-es bajnokságra.
– Több szempontból sem vagyunk könnyű helyzetben. A játékosaink tizennyolc nap alatt lejátszottak hat mérkőzést, ráadásul kevés a pihenő, hisz vészesen közeleg az NB II-es rajt. Mint ismert, a másodosztályban csak magyar labdarúgók játszhatnak, így a hat külföldi játékosunk nem lesz tagja a keretnek. A klubvezetés viszont azon dolgozik gőzerővel, hogy minél előbb pótolni tudja ezeket a futballistákat – fogalmazott Kondás Elemér. – Általában mindig megvolt a felkészülési idő egy idény előtt, most sajnos nincs. De nem lehet siránkozni, mert akkor nem haladunk egyről a kettőre. Meg kell oldani a feladatot és bízom benne, hamarosan együtt tud dolgozni a csapat. Több, kölcsönben lévő játékosunk visszatért, akik az edzőmeccseken bizonyíthatják majd, mennyit fejlődtek az elmúlt időben. Bízom benne, hasznos volt számukra a kitérő és úgy érkeztek vissza, hogy segíteni tudják az együttest a céljai elérése érdekében.
Mint ismert, nemrég véget ért a K&H MNEB HPCL 2020-as bajnoksága, melynek ezúttal is a DVSC Esport – grandcasino.hu lett az aranyérmese.
A Hungarian Pro Clubs League összeállította, a szezon során mely játékosok nyújtották a legjobb teljesítményt posztjukon. Az év csapatát látva egészen elképesztő debreceni fölény mutatkozik, hisz a tizenegy esportolóból nyolc a DVSC Esport játékosa.
A legjobbak közé a hajdúságiak közül Nagy Péter, Lovász Tamás, Fercsik Botond, Nagy Alex, Balogh Csanád, Schneider Richárd, Mónus Milán és Hajtman Csaba is bekerült.
Az év csapatában a Nice Gaming játékosaként Apró Márk is megtalálható, aki az elkövetkezendő szezontól már a mi együttesünket erősíti.
Bévárdi Zsombor a téli átigazolás során kölcsönbe került Kaposvárra, ahol hét első osztályú bajnoki mérkőzésen három gólt szerzett és egy gólpasszt adott. A támadó úgy véli, hasznos volt számára a mögötte álló félév.
– Pozitívan értékelem a Kaposváron eltöltött időszakot, sokat növelte az önbizalmam, hogy több alkalommal is kezdőként léptem pályára. Ez minden fiatal játékos karrierjét beindítja, próbálok erőt meríteni belőle, a megszerzett tapasztalatokat felhasználni és megragadni azokat a tényezőket, melyekben még fejlődnöm kell – fogalmazott az utánpótlás-válogatott labdarúgó, Bévárdi Zsombor. – Nyilván nem a legjobb szituáció, amibe most belekerültünk Debrecenben, de örülök, hogy visszatérhettem. Most realizálódik mindenkiben, hogy a másodosztályban folytatjuk szereplésünket, de azon vagyunk, hogy mihamarabb összeszedjük magunkat. A munkára kell koncentrálni, és akkor visszajuthatunk oda, ahová való a csapat. Véleményem szerint meg kell találnunk azt a taktikát, amely jó lesz a másodosztályban. Minden meccsen dominálni szeretnénk, egy ilyen klubnak ez a minimum. Ha maximálisan odatesszük magunkat, nem lesz probléma. Persze tudjuk, hogy nehéz feladat előtt állunk, de úgy gondolom, a csapat hivatott arra, hogy egy év után ismét az élvonalban szerepeljen – zárta szavait Bévárdi Zsombor.
Nagy meglepetés érte a Loki-szurkolókat, hisz a korábbi bejelentések ellenére a DVSC védekező középpályása, Haris Attila mégis vállalni tudta a Paks elleni szezonrázó mérkőzést, melynek második félidejében lépett pályára. A „visszatérés” sajnos nem sikerült jól a számára, hisz az 1-1-es döntetlennel biztossá vált, hogy együttesünk a másodosztályban folytatja szereplését a következő bajnokságtól.
– Bő egy hét távlatából is nagyon megviselt vagyok a kiesés miatt, a kevés pihenő nem igazán volt elegendő ahhoz, hogy feldolgozzuk a történteket. Egy futballista számára ez egy olyan sérelem, mellyel foglalkozni kell. Átgondoltam, mit rontottunk el a szezon során, megtettem a mérlegeléseket magamban, de van még egy kis fájdalomérzet, amit el kell engednem most már, hisz jön az új szezon, muszáj előretekintenünk. Ugyanakkor boldog voltam, hogy a vállsérülésem ellenére mégis pályára tudtam lépni a Paks elleni összecsapáson. A Kaposvár-meccsen történt esetet követően szinte végig a csapattal tudtam edzeni, így nem estem ki a formából. A rehabilitációs edzőm által jött a lehetőség, hogy egy rögzítő segítségével vállalhatom a játékot az év utolsó bajnokiján. Mindenki azt mondta, ennél rosszabb már nem lehet a vállam, így nyilván egyből rábólintottam, nem érdekeltek a következmények. Mindenképp segíteni szerettem volna a csapatnak, úgy álltam be, hogy nem féltem magam és teljes erőbedobással teljesítek. Azt gondolom, összességébe véve nem ezen a mérkőzésen múlt a kiesés, ha több pontot szereztünk volna, nyugodtabb hajrá vár ránk. Ez viszont már történelem, arra törekszünk, hogy egy év alatt visszajusson a DVSC az első osztályba, oda, ahová való. Amit nagyon sajnálok még a kiesésen kívül, hogy Tőzsér Daninak így kellett befejezni a karrierjét. Nem ezt érdemelte, a Paks ellen fel kellett volna tennünk az i-re a pontot azzal, hogy bent maradunk. Sajnálom, hogy így búcsúzott, de így is gratulálok neki a csodálatos pályafutásához.
A lefújást követően több szurkoló is berohant a pályára a játékosokhoz. Haris Attila elmondta, nem szeretett volna úgy járni, mint a többiek. – Egyből a vállamra gondoltam, féltem, hogy ismét kiugrik, így inkább levettem a mezem és odaadtam a felém futó drukkereknek, akik így békén hagytak. Most már tényleg csak a műtét van hátra, hamarosan meglesz a pontos időpontja. Addig persze edzek, odafigyelek az ütközésekre, hisz nem akarom kísérteni a sorsot. Van bennem egy kis félsz, de alig várom, hogy túl legyek ezen az egészen. Aztán pedig kezdetét veszi a rehabilitáció, melyet követően egy jó nagy motivációlökettel állok ismét munkába.
