Az U16-os korosztályban a Debreceni Sportélet legjobb játékosának járó díját Bényei Ágoston vehette át. A tehetséges válogatott középpályás a debsport.com-nak elmondta, hogy keményen dolgozott az egész szezonban.
– Megmondom őszintén, az egy évvel ezelőtti díjátadó után kicsit irigykedtem Nimródra (Baranyai Nimród, az U16-os csapat játékosa – szerk.), hogy ott állhatott a stadionban, és átvehette a legjobb játékosnak járó serleget. Félreértés ne essék, nagyon örültem, hogy csapattársam kapta ezt a nívós elismerést, nagyon tehetséges és jó labdarúgó, teljes mértékben megérdemelte – nyilatkozta Bényei Ágoston. – Az idei bajnoki évben keményen dolgoztam, igyekeztem egyenletes, jó teljesítményt nyújtani, hogy ott lehessek a díjra jelöltek között. A DVSC-Paks meccs előtti napon szólt Sándor Csaba bá (az U16-os csapat edzője – szerk.), vasárnap legyünk ott a stadionban, mert díjátadó ünnepség lesz, de azt nem mondta, hogy én is elismerésben részesülök, erről csak közvetlenül a szünet előtt értesültem. Boldogan és büszkén mentem fel a pályára, felemelő érzés volt a DVSC egykori játékosától, Tisza Tibortól átvenni a serleget, és utána körbesétálni a stadionban a szurkolók előtt, akik megtapsoltak minket, még az ellenfél drukkerei is. Úgy gondolom, sokat tettem azért, hogy idén én kapjam a díjat, igyekeztem mindig a legjobb teljesítményt nyújtani, nem csak klubcsapatomban, hanem a válogatottban is. Ez a díj megerősít abban, hogy jó úton járok. Nem szeretnék közhelyeket pufogtatni, de tényleg arra sarkall, hogy még többet dolgozzam. Nem szabad azzal megelégednem, hogy most engem választott edzőm a legjobb játékosnak, szeretnék majd az U17-ben is a legjobb lenni. A korosztályos válogatott Európa-bajnoki selejtezőre készül, olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy a szövetségi edző behívjon a keretbe. Minden téren van hová fejlődnöm, de legfőképp a gólszerzésben kell hatékonyabbnak lennem. Szüleimnek örök hálával tartozom a rengeteg segítségért, támogatásért. Köszönetet mondanék még Szabó Zoli bácsinak Tiszavasváriban, mert ő fedezett fel, Quirikó Lászlónak, hajdúnánási edzőmnek, Horváth Imrének és az akadémiai trénereimnek, Pénzes Lászlónak, Lente Lajosnak, Németi Jánosnak, Sándor Csabának, Joó Zsoltnak, Kerekes Zsombornak, Gulácsi Bencének, rengeteget tanultam tőlük, az ő munkájuknak köszönhetően tartok most itt. Többször voltam sérült, Száraz Ádám, Dobó Viktor, Takács Dániel segítettek a felépülésben, amit köszönök nekik. A díj, amit kaptam a csapat, a társaim elismerése is, az ő jó teljesítményük is kellett ehhez az elismeréhez.
