Rövid idő alatt nagyot fordult a világ a DVSC 26 esztendős kapusával, Hrabina Alexszel, aki 2019 telén érkezett a cívisvárosba. A Loki felnőttcsapatában való debütálására három esztendőt kellett várnia, ám a Kisvárda elleni tavaszi szezonnyitón eljött a nagy pillanat, és remek teljesítményének köszönhetően csapatunk egy pontot a Nagyerdőn tartott.   

– Rengeteg üzenetet kaptam a lefújás után, mikor beértem az öltözőbe és ránéztem a telefonomra, több mint 110 értesítést láttam. Nagyon jólesett, és annak is örülök, hogy az egész családom a helyszínen szurkolt, édesanyám meg is könnyezte a történteket – fogalmazott a dvsc.hu-nak Hrabina Alex, aki egy barátjával ünnepelte az első Lokiban lejátszott meccsét. – Az adrenalin miatt nem aludtam sokat, viszont vasárnap reggel már a pallagi edzőcentrumba mentem kezelésre, hisz a 10. perc környékén kaptam egy rúgást a lábamra. A találkozó közben szerencsére nem éreztem semmit, viszont az öltözőben már erőteljesen lüktetett, remélem, nem lesz komoly sérülés.    

Eddig sokan nem tudták, de Hrabina Alexnek nem ez volt élete első NB I-es mérkőzése. Érdekesség, hogy a debütálásán nem kapusként, hanem mezőnyjátékosként kapott lehetőséget.

– 2014 őszén a Nyíregyháza labdarúgója voltam, és Pakson vendégszerepeltünk volna, ám a találkozó előtt a játékvezető alkalmatlannak találta a pályát, így az akkori bajnokság tavaszi szezonjára halasztották a mérkőzést. A télen komoly játékosmozgás volt nálunk, tíz futballista távozott, hét érkezett, a szabályok értelmében pedig a pótláskor csak azok a labdarúgók léphettek pályára, akik az eredetileg kiírt időpontban is a gárda tagjai voltak. Így esett meg, hogy három kapussal utaztunk el az atomvárosba, ahol Balogh Jani védett, Ovszijenko csatárt játszott, és én is támadóként álltam be az utolsó percekre. Nyilván örültem, hogy bemutatkozhattam az NB I-ben, de nem ilyen debütálásra számítottam. Az 1-1-es döntetlennel végződő összecsapás után viszont meg sem fordult a fejemben, hogy mezőnyjátékosként folytatom a pályafutásom.

Mesélj egy kicsit róla! Hogyan kerültél Debrecenbe?

– Nyíregyházán kezdtem el focizni, majd U15-től a korosztályos válogatottak tagja voltam, és részt vehettem az U19-es Európa-bajnokságon is. Amikor kizárták a Szparit az élvonalból, Szolnokon védtem egy évig. Ezt követően komoly hullámvasút következett a karrieremben, évente, fél évente új gárdához igazoltam. A Gyirmót, a Békéscsaba és ismét a Szolnok játékosa lettem, majd az NB III-as Cigándhoz kerültem, ahol egy Fehérvár elleni kupameccsen hívtam fel magamra a figyelmet. 2019 januárjában keresett meg a DVSC, 1 év után pedig hosszú távú szerződést kötött velem a klub.

Három évet vártál a DVSC felnőttcsapatában való bemutatkozásra. Mennyire nehéz egy harmadik számú kapus dolga?

– Mikor a Lokihoz kerültem, tudtam, hogy van lemaradásom a többiekhez képest. Ennek a minél előbbi eltüntetésén dolgoztam, és ahogy teltek a hónapok, éreztem magamon, hogy egyre jobb formába kerülök. Sokszor a klub második együttesében kaptam lehetőséget, melynek köszönhetően sikerült utolérnem a társakat, így még éhesebb lettem a játékra. Az NB II-es szezon sem a csapat számára, sem az én számomra nem volt egyszerű. Nem értettem, miért nem kaptam meg a lehetőséget a bizonyításra, de csendben dolgoztam tovább. Néhány héttel ezelőtt volt egy megkeresésem, viszont a DVSC-nél megerősítették, hogy számolnak velem, az élet pedig úgy hozta, hogy a tavaszi szezonnyitón rögtön be is tudtam mutatkozni.

A héten már nyilván számítottál rá, hogy jó eséllyel a te neveddel kezdődik a Loki összeállítása. Milyen érzések kavarogtak benned, amikor hivatalossá vált, hogy debütálsz a DVSC-ben?

– Csütörtökön tudtam meg, hogy én kezdek a Kisvárda ellen. Egy egészséges drukk volt bennem, de persze nagyon vártam a mérkőzést. 2019-ben azért igazoltam a cívisvárosba, hogy a DVSC kapusa legyek. Ezt egy nyíregyházi, lakótelepi srácként értem el, ami azt gondolom, nagy dolog. Visszatérve a találkozóra, rendesen elfáradtam a végére. A kilencven perc alatt folyamatosan kommunikáltam a védőkkel és a társakkal egyaránt, próbáltam maximálisan a feladatomra koncentrálni. Sok beadás érkezett, ez volt a Várda erőssége, de erre készültünk is. Örülök neki, hogy négy-öt védéssel hozzájárultam a pontszerzéshez, illetve ahhoz, hogy tovább tudtam vinni a kapott gól nélküli sorozatunkat. A lefújás után utolsóként értem az öltözőbe, ahol a többiek egy emberként megtapsoltak. Sosem felejtem el azt a pillanatot.

Hrabina Alex tehát mezőnyjátékosként és most már hálóőrként is remekül helytállt az élvonalban. Mint elmondta, rövid távú célja, hogy lehetőség esetén továbbvigye a Kisvárda elleni meccsen mutatott formáját, idővel pedig a Loki stabil tagja lenne, természetesen kapusként.   

HB