Sorozatunkban olyan egykori kiváló játékosaink pályafutására tekintünk vissza, akik rendkívüli népszerűségre tettek szert a DVSC labdarúgóiként. Megtudhatjuk, visszavonulásuk után hogyan boldogultak mindennapjaikban, és miképpen viszonyulnak a mai modern futballhoz, mit ajánlanak a jövő nemzedékének.

A jelenleg 57 éves Bücs Zsolt Mátészalkán született, nyírségi csapatokban kezdett futballozni, 16 évesen pedig bemutatkozott a Nyíregyházi Spartacus felnőttjei között. 1985 és 1988 között a DVSC-ben is megmutatta tehetségét, rendre jó teljesítményt nyújtott, 81 bajnokin és két nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt. Debrecenből a Rába ETO-hoz igazolt, majd a Vasasban bizonyított, ahonnan kétszer a válogatottba is meghívták. A hazai csapatokon túl Németországban, Ausztriában, de még Ázsiában is megfordult, pályafutása után pedig rögtön edzőnek állt. A DVSC-nél 2007-től 2010-ig, valamint 2017-től 2018-ig volt pályaedző, de már számos helyen segítette szakmai tudásával a hazai labdarúgást.

Miért döntött pályafutása elején úgy, hogy az ősi rivális Nyíregyháza csapatától a DVSC-hez szerződik?

1985-ben a szabolcsi együttes a másodosztályban szerepelt, az első számú debreceni alakulat pedig az NB I-ben küzdött a bennmaradásért. Ez nagy lehetőséget jelentett számomra, amelyet szerettem volna megragadni. Egy tekintélyes, hazai szinten elismert, nagy múltú klubhoz kerültem, a fő motivációt pedig az jelentette számomra, hogy fejlődési lehetőséget biztosított. A cívisvárosban töltött időszakom feledhetetlen élmény maradt számomra.

Mely debreceni találkozóra emlékszik vissza a legszívesebben?

Sok nagy csatát vívtunk a pályán, 1986 nyarán a Fradi ellen hazai pályán 2-2-es döntetlent értünk el. Azon a telt házas mérkőzésen be is vettem az ellenfél kapuját, amely plusz löketet jelentett. Ezen kívül emlékezetes maradt számomra, hogy a Zalaegerszeget többször is legyőztük, a lelátón pedig akkor is tízezer szurkoló tombolt.

Ki volt a példaképe a játéktéren?

Kocsis Lajos játékát szerettem legjobban nézni; zseniális futballista volt. Ha külföldön született volna, szerintem még nagyobb karriert fut be.

Egykori csapattársai közül kivel tartja a kapcsolatot?

Mező Józsival és Horváth Bélával a DVSC első csapatánál egy ideig együtt dolgoztunk, azóta is sokszor beszélek velük. Szigeti Bandival nemrégen egy pesti piacon összefutottam, Benyó Sanyival is többször keressük egymás társaságát. Szabó Józsin, Mörtel Bélán és Kiss Janin kívül a kapcsolatot rendszeresen ápolom a többiekkel is.

Mi volt csapategység fő összetartó ereje a futball szeretete mellett?

Az öltözőben rendkívül sokat beszélgettünk, próbáltunk minél jobban megismerni egymást. Az edzések után nagyon sokszor maradtunk még a pályán és saját kedvünkre játszottunk. Számtalan alkalommal kapufáztunk, vagy ha az már nagyon jól ment, egy üveget tettünk az akkor még szögletes kapufa tetejére és azt próbáltuk onnan lerúgni. Teljesen más világot éltünk, még nem volt mobiltelefon, lassabb volt minden. Sok időt töltöttünk együtt, természetesen a futball edzéseken kívül közös programokat is szerveztünk, billiárdoztunk, pingpongoztunk, römiztünk. Gyakran a családok is találkoztak, a feleségek-barátnők a lelátón közösen szorítottak értünk, a mérkőzés után felmentünk hozzájuk a VIP- részre és még jó néhány órán át beszélgettünk. Ezek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy kiváló lett a csapaton belüli összhang.

Hogyan gondol vissza a debreceni szurkolókra, illetve milyen viszonyt ápol velük mostanság?

A szurkolók szerencsére mindig támogattak, elégedettek voltak a hozzáállásommal, valamint futballtudásommal és természetesen én is viszonoztam a szeretetüket. A jelenlegi drukkerek többsége még mindig megismer, közölük sokan láttak játszani, de a DVSC pályaedzőjeként is emlékezhetnek rám. Az új Nagyerdei Stadionban ugyan más hangulat tapasztalható az Oláh Gábor utcai stadionhoz képest, de rendkívül tetszik, hogy a klub különböző programokat szervez és mindent megtesz annak érdekében, hogy a nézők visszatérjenek a stadionba. Sajnálom a focistákat, hogy most nézők nélkül kell teljesíteniük, mert biztos megfordulna jó pár ezer ember a létesítményben.

Visszavonulása után tehát pályaedzőként tagja volt a DVSC szakmai stábjának, többek között a Lokival a legrangosabb európai kupasorozatban, a BL-ben szerepelt, de később az utánpótlásban is tevékenykedett. Edzőként kit tartott a DVSC legtehetségesebb játékosának, akivel együtt dolgozott?

Hála Istennek jó néhány tehetséges játékossal dolgozhattam együtt. Egy védőt nem lehet összehasonlítani egy támadóval, vagy egy középpályást egy kapussal. Nem szeretnék senkit sem kiemelni, de mikor a Bajnokok Ligájában szerepeltünk, nagyon erős csapatunk volt, Leandro-tól kezdve a Coulibaly-ig, Czvitkovicson és Szakály Petin át még hosszan sorolhatnám azokat a játékosokat, akik egyénileg is remekül teljesítettek.

Hogyan telnek a napjai mostanság?

Budapesten élek, jelenleg csapat nélküli vagyok, utoljára Kuttor Attilával a Mezőkövesd első csapatánál dolgoztam. Különböző gyakorlatokat és edzésmódszereket nézek mostanában a youtube-on, jelenleg erre több időm van. 

Mit lehet tudni a gyermekeiről? Ők is sportolnak?

Három gyermekem van, Vivien, Benjámin és Kristóf. A lányom Szentendrén kézilabdázik az NB I/B-ben. Elfogultság nélkül állítom, hogy az esze és a tehetsége alapján akár az első számú bajnokságban is játszhatott volna, csak az alapok tanulásánál néha nem dolgozott kellően. A középső fiam, Benjámin energetikai hivatalban dolgozik, de mellette egy héten háromszor edz, nemrégen én is elmentem vele bokszolni. A legkisebb, Kristóf az édesanyjával külön él Pécelen, próbálkozott már labdarúgással, kézilabdával, kosárlabdával, a COVID-vírus megjelenése előtt pedig kick-box tréningekre járt, de mivel nem versenysportoló, jelenleg otthon edz. Egyébként általános iskolában 8. osztályos, két hete felvételizett, így az utóbbi időben többet kellett tanulnia. Szerencsére sok időt töltök a gyerekeimmel, ha szükségük van rám mindig a rendelkezésükre állok.

Milyen gyakran tér vissza Debrecenbe?

Ez teljesen változó, sokszor a munkámtól is függ. Utoljára tavaly tavasszal voltam a városban, akkor több Loki-meccsre is kilátogattam.

Mennyire követi figyelemmel DVSC jelenlegi idényét?

A csapat eddigi teljesítményével mindent rendben találok, a Loki magabiztosan vezeti a tabellát. Nyilvánvalóan a szurkolók sokszor kritikusak, amely eddig is így volt és valószínű, hogy a jövőben sem változik. A DVSC játékoskerete kétségkívül erős, azonban egy mérkőzésen még így is nehéz végig dominálni. Folyamatosan figyelem a DVSC-vel kapcsolatos híreket, interjúkat. Azt kívánom, hogy a DVSC jusson vissza az NB I-be, és a nézők minél hamarabb ki tudjanak látogatni a bajnoki mérkőzésekre a Nagyerdei Stadionba. – fűzte hozzá a DVSC egykori kiváló középpályása, Bücs Zsolt.

Tóth Huba