Tavaly augusztus elején, egy izzasztóan-fullasztóan forró vasárnapon a Loki két hazai győzelemmel (Budaörs 1-0, DEAC 3-0) a háta mögött indult a Balaton partjára. A DVSC sajtócsapata két fővel a várható közlekedési nehézségek figyelembevételével idejekorán vágott neki a távnak, ennek megfelelően már órákkal a meccs előtt a tett helyszínére ért.

Éppen ezért egy cigánypecsenye fölött (régi szép idők, még be lehetett ülni egy étterembe…) volt idő azon tűnődni, hogy néhány héttel a kiesés után milyen lesz a visszaút a legmagasabb osztályba. Bizakodók voltunk, mégis óvatosak: ez utóbbi hozzáállást maga a mérkőzés is igazolta. Hiába verte be a léc alá Tischler az első félidő végén, hiába érkezett rengeteg Loki-drukker a Balaton partjára (régi szép idők, még lehettek szurkolók a meccseken…), a vége 1-1 lett, a győzelem elmaradt. A döntetlen megfelelt a siófoki létesítmény maximálisan demokratikus voltának: ott az úgynevezett VIP-helyeken a prominenseket is szénné égeti a nap, megizzad ott nyáron mindenki egyaránt.

Homlokunkat törölgetve hirtelen nem is tudtuk, mennyire legyünk csalódottak, hiszen (balatoni) világos, hogy van ilyen a fociban, még a Bayern sem nyeri meg minden mérkőzését. A meccs után, a játékosbejáró előtt várakozva az ember nős lévén igyekezett kettőnél nem többször a feszes-lengén öltözött siófoki játékos-barátnők felé pillantani, s közben azon gondolkozott, hogy vajon a hazaút, vagy az NB I-be való visszatérés lesz-e a rögösebb.

Nos, szerencsére így a tél derekán úgy tűnik, hogy az előbbi. Miután minden fővárosi lakos vasárnap este 8 körül gondolta úgy, hogy hazaindul a Balcsiról, sikerült az első 7 kilométert 1 óra, azaz 60 perc alatt megtennünk – autóval. A DVSC ennél jóval gyorsabban igyekszik céljai felé, a 21. forduló után 8 pont előnnyel vezeti a tabellát, vasárnap pedig a Siófokot fogadja a debreceni télben, a vélhetően fagypont környéki hőmérsékleti viszonyok közepette.

Hideg van, többnyire sötét van, mégis jobb a kedvünk, mint augusztusban, a balatoni nyárban. A bizakodásnak van alapja, ez az év a visszatérésé lehet, nemcsak a csapat, hanem a szurkolók számára is. A telet meg előbb-utóbb úgyis elsöpri a tavasz.

Tóth Csaba Zsolt